Azt most mondom, hogy a verset innentől át fogjuk rakni a szorgalmikhoz. A furcsa, a régi barát felirat fölött láthatunk valami áttűnés-szerű foltot. Valami gerenda vagy odatükröződött, vagy mi ez? Nem tudjuk mi lehet. De ha az esetleg egy emberi alak lenne, tehát egy picit kellene az egészen csavarni, akkor rögtön érezni lehetne rajta a romantikát, az álmodozás korát, a reinkarnációt, bármit – de egyenlőre még nem lépnek a képek túl azon a lépcsőn, hogy útiképeket látunk. Értem én, ott van a háttérben egy gyönyörűszép épületrom. Ráadásul nagyon szeretem ezeket a fajta emléknyomokat, de a kép önmagában nem viszi tovább ezt, nem sűríti. Attól, hogy egy kategóriára elküldjük, még nem fog beleférni egy történetbe. (szőke)
...megállok életem felett,nyárutó hűvösében,
mit hagyjak még itt, egy jelet.
Jelet, hogy én is éltem...