Az egyik megjegyzésem az, hogy a kép fölső részénél egy fél ujjnyival most többet kapunk, mint amennyit kellene. Nem tudom, hogy az a levegő rész mihez kell, miért kell tudnom nekem a modell feje fölött ellátnom. Erre nem látom a magyarázatot, mert ez gyengíti azt a belső dinamikát, ami a képhatáron belül létrejön. Kedves kép, tartózkodó, felénk fordul, tehát a kíváncsisága megvan, de van némi bizalmatlanság ebben a kartartásban, és a támasztott fejben is. A mosoly is egy kicsit olyan „előmelegített”, inkább a szem az, ami kiváncsibb és őszintébb velünk, mint a száj. Megint az a régi dumám jön elő, hogy ha letakarjuk a szemet mit látunk, ha letakarjuk a szájat, mit látunk. Nagyon érdekes megfejtést ad ez. Talán a világítás az, amivel nem nagyon tudok egyetérteni, én a hajra, a homlokra lényegesen kevesebb fényt adtam volna, ez még maszkolással utólag is megoldható. Ha a rétegeket figyeljük, akkor nagyon érdekes anatómiát hoz ez ki, mintha a homlok közelebb kerülne attól, hogy világosabb, mint ahol egyébként van. Erre érdemes lenne odafigyelni, egy kicsi utómunkát ez megérne. Ugyanez igaz erre a horgolt kardigánra is, hogy talán egy picit sok rajta a fény. Ezeket, ha 1-2 tónusértékkel hátrébb visszük, egyből jobban elkezd élni a fej, ha a kezeddel elkezded takarni ezt a fehér foltot a kép elején, már rögtön közelebb kerülünk a modellhez. (hegyi)
értékelés:
Hű, nagyon szép kép, legalábbis több szempontból. Szerintem nagyon eltalált a hangulat a horgolt régi-idők hangulattal, az megalapozza, illik hozzá a régi portrék dőlt és elfordított testtartása. Technikailag is tiszta, jó a mélységélesség az alakhoz, jó a világítás (és az utómunka) ahhoz, hogy mi látszik a környezetből és meddig látható az alak. Mivel viszont ilyen jó, önkéntelenül hibát is kerestem... :) A kéz tűnt fel a legjobban: mintha a másik kéz szokott volna így állat támasztani. Kicsit olyan, mintha elsőre nem tudnám gondolatban elrendezni azt, hogy hogy is tud így ott lenni az a kéz. Minél tovább nézem, annál furcsább - persze ez már lehet belemagyarázás. A szemek rejtettsége is zavar egy kicsit, talán ehhez a személyes hangulathoz jobban illene, ha mindkét szem visszanézne, egy kicsit feljebb emelt fej talán felemelné a szemüvegkeret felső árnyékát. A karkötő is árulkodó újkori elem, de az a legkevesebb. Nagyon szépre sikeredett, hangulatos, technikailag is élvezetes. Ajándék-portré. Irigylésre méltó.