Olyan egy picit nekem ez a fotó, mint amikor a suliban szünetben egy picit unatkozik az ember és előkapja a kis fényképezőgépét, és galád módon elkezdi ezzel szekírozni a másikat, aki áldozatául esik egy ilyen fotós játéknak. Persze ezeket mind erősen idézőjelbe teszem, mert ezek viccesek, és nagyonis jó hangulatú történetek lehetnek. Mint hogy ha itt ennek egy darabját látnánk. Maga a helyzet a keresetlenségével válik erőssé, ugyanis itt nem sokat lacafacázott Tímea, hogy a fiúnak a tarkójából kinő egy kis növény, az orra belefúródik egy vaslemezbe, vagy hogy hogy van elvágva a karóra a kezén, hanem elkészítette ezt a fotográfiát, mert neki maga a gesztus volt a fontos. Mint gesztus, én ezt értékelem, abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy azt a mélységet tudja hordozni, amit a portré, mint műfaj, megkíván. Tehát hangulatképnek, eseménynek én ezt abszolút el tudom fogadni, a portré másról szól egy picit nekem. Nem akarom ezt itt én túlkomolykodni, de a portrénál törekedni kell arra, hogy az ismeretlenek számára is egy embernek a habitusát feltárjuk. Nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy itt most erről van szó. Látszik a fiú szemén, hogy ő mosolyog ezen a helyzeten, de nem túl együttműködő a fotográfussal. Odafordul ő a kamerához, de nem biztos, hogy komolyan veszi ezt a helyzetet. Nem azt mondom, hogy mindig véresen komolyra kell feszíteni egy ilyen történetet. Viszont azt is gondolom, hogy ezek az ellesett pillanatok akkor igazán erősek, hogy ha vagy olyan tevékenység közben lesünk meg valakit, ami rá nagyon is jellemző, és jól lefordítható a néző számára, vagy olyan mimikát, olyan gesztust hordoz, ami arról a szereplőnek a lelkivilágáról, az érzelmi világágól tud üzenetet hordozni számunkra. Itt most emiatt a zártság miatt nem biztos, hogy olyan nagyon előjön, mert lehet, hogy a fiú közben a nyelvét nyújtogatja ott a tenyerénél, nem tudhatjuk. Szóval én azt mondom, hogy ez így oké, a Portré leckébe. Magát a képet nem ismétlésre adom vissza, hanem magát a leckét. Mert szeretném, ha Tímea egy picit jobban elmélyítené magában. És még egy dolog: vannak itt lényegesen kisebb sorszámú leckék, gondolok itt az első háromra. Én azt szeretném kérni Tímeától, hogy az első három leckével próbálkozzon, az önportréval, mert az önportrén keresztül tudunk olyan megfigyeléseket magunkévá tenni, amik aztán később a portrés munkánál visszaidézhetőek. Elfogadom magát ezt a leckét, de erre most csillagot sem tudok adni, az értelmezési problémák miatt, és azt kérném, hogy ha lehet, hogy először próbáljuk meg saját magunkat a kamera elé hívni, és saját magunkon kísérletezni, mert ezek a tapasztalatok fogják megmondani, hogy mit várhatunk el a modelltől, milyen szituációban mit fog reagálni, meddig bír egy pózt, melyik gesztus mit jelent. Ezeket saját magunkon tudjuk jól kigyakorolni. Ismétlés. (hegyi)
Új hozzászólás