Úgy értelmeztem a feladatot, hogy elutazunk, hogy hátha máshol jó nekünk. Megérkezni önmagunkba azonban számomra igen nehéz feladat. El kell utazni önmagunkba.
Nyözö ez jó :)
És Timi is, persze.
Úgy értelmeztem a feladatot, hogy elutazunk, hogy hátha máshol jó nekünk. Megérkezni önmagunkba azonban számomra igen nehéz feladat. El kell utazni önmagunkba.
Az egész olyan, mintha látnék egy lakótelepi plakátot a szobafalon, van egy ilyen hatása. Olyan, mintha látnám ezt a plakátot, és közben a lakásban történne ez a gumimatracozás. Érdekes az egész, ahogy itt kettéválik, és az is, hogy vannak ilyen lapok lerakva a földre, az nagyon fura. A kompozíció is nagyon jó, mert feszes lett, és alig van képelem a képen, és mégis dinamikus, úgyhogy ez varázslat, amit csináltál ezzel a képpel. Ez egy semmiség, lássuk be, hogy egy nagyon könnyed helyzetet fogtál itt meg, miközben ezt megcsinálni nem olyan könnyű, akármennyire könnyűnek tűnik. Az is jó, hogy az egészben benne van egy vágy, kicsit olyan az egész, mintha nem lennénk ott jelen, hanem csak a fejünkben lenne ez az egész kép, olyan prospektusos valami, hogy kivágtam valahonnan, lefénymásoltam a munkahelyen, és kiraktam otthon a falra, hogy tudjam, hogy nekem ez fontos, és oda el akarok egyszer jutni. Russel: Shirley Valentine darabja jut nekem erről eszembe, drága Margitai Ágival. Kérek még erre a leckére képet, de megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:
Ilyen hely pedig nincs! -- mondta a Zsiráf majd rálépett a kavicsokra tett járólapokra. El is törte az egyiket, mint Zsiráf a tengerparton, akaromírni elefánt (kutya?) a porcelánboltban, de hát ez nem egy porcelánbolt. Mindenesetre sikeresen átért egy másik világba. Lehet ott van Timi idealizált világa, miközben itt még az abszurd álomvilágba vagyunk csöppenve.
-- Vagy fordítva? -- gondolta a matracon pihenő Endrealkatú romantikus félálomban, majd átfordult a hátáról a hasára, és inkább álmodott tovább.
Azt hiszem kicsit elszabadult az agyam, sok volt az előbbi feketemadár és ez együtt... Elnézést érte mindenkitől, főleg az alkotóktól... :D
:)) Ha hallgatnánk Gergelyre, szegény Timi azt hihetné, hogy a közöny már a spájzban van úgy általában :) Pedig??? :)) Mert a szavakkal egy fotó alatt nem a fotóval kelünk versenyre, hanem magunkkal. Ahol a cél az, hogy a fotós tudja, van értelme. De ne csak tudja, hanem érezze is, hogy miért. Én most itt vagyok, elmondhatom. 100 év múlva élők véleménye kit érdekel? Gondolom én... :)
No, ezen a gondolati tengeren hullámozva nem mondom, hogy nem vezet valamerre a képaláírás. De volt olyan szerencsém, hogy láttam korábban is a fotót, így abból építkezhetek - még ha nem is olyan messze e parttól.
Szóval egy film (színdarab) a "Lesz ez még így sem" egy remek párbeszéde ugrott be, amely valahogy így hangzott: "Én itt fuldoklom, te pedig a mélység szépségeit ecseteled..." :)
Rendben, köszönöm.