Üveggolyóképek 5. - Fényképezni fogunk, örökké fogunk élni
A kép hangulata, formavilága, színei picit a japán szobabelsőkre emlékeztetnek, meg nem mondom, miért, talán a világos és kék, a színek és formák kapcsolódása miatt. Sejtésem szerint ez a kék felület valami folyadék, ami szintén mozdulatlannak látszik, és láthatjuk azokat a technikai eszközöket, zseblámpát, kis fényeket, amikkel a tárgyak meg lettek világítva. A kép a csendélet kategóriába, leckéhez lett beküldve, és ezt a feltételt bizonyos tekintetben teljesíti, hisz tárgyakat látunk a képen. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a tárgyak egymáshoz képest milyen rendszerben, milyen kompozícióban helyezkednek el, akkor az esetlegesség miatt már csendéletről nem beszélhetünk. A csendélet ugyanis nem tárgyak véletlenszerű egymás mellé helyezése, avagy talált kép, a csendéletnél minden egyes képet alkotó résznek pontosan meghatározott helye és szerepe van. Itt látunk egy kis virág tálat, amiből csak a szirmok láthatóak, látunk egy fél vázát, amiben nem felismerhető drótok vannak, láthatjuk a kis kancsóba tett zseblámpát, a tálat a kék festékkel, és azt az ominózus fehér kendőt, amit a takarítónő már az előző képnél is ottfelejtett. Ezek a manifesztumok nem adnak ki egy közös történetet és ami a legfontosabb, nem állnak kompozícióban egységgé össze. Ennek még egy oka van, és ez a vágás, aminek következtében minden képen szereplő tárgy felismerhetetlenné válik. Márpedig ha ez volt a cél, hogy a konkrét tárgyak ne önmaguk jelentésében legyenek jelen, akkor maguknak a formáknak kellene esztétikailag és kompozícióban rendben lenniük. Ez a vibráló, zavaros szerkezeti rendszer nem tud jelen formájában másról szólni, mint az esetlegességről. Ez így inkább nevezhető az előző kép werkfotójának. A csendéletnél viszont az úgynevezett halott tárgyak egymás közötti kapcsolódása, rendszere ad ki egy üzenetet. A csendélet a lehető legritkábban talált, a kiindulás maga lehet egy ilyen impulzus, de a végső formának már minden tekintetben indokolhatónak, egymásra épülőnek és esztétikailag is helyénvalónak kell lennie. Ha bármi marad, ami nem indokolható, akkor ott a néző is meg fog akadni. (szőke)
értékelés:
Azt hiszem, értem, mit mondasz, Zsolt, és lehet, hogy magam fogom összerakni a csendéletet. Tudom, hogy sokszor erős, erőszakos kontrollt kell gyakorolni a világ felett, és meg is teszem, ha nem tudom elkerülni.
Mégis, ha megengeded elmondom: tudom, hogy nagyon filozófikus, de mégiscsak van bennem egy ilyen meggyőződés. Én azt hiszem, nincsen káosz, legfelljebb a fejemben. Ha a fejemben rendeződnek a dolgok, a külső világban is meg fogom látni, észre fogom venni az egyébként mindig jelenlévő rendet. A teremtés annyiban az én dolgom, hogy a rám jellemző, vagy méginkább a sajátoméval azonos rendet veszem észre a világban. Ha lehet, ha elég ügyes vagyok, ha eléggé rend lesz a fejemben és eléggé oda tudok figyelni, a külső világból származó csendéletet fogok tudni nektek fényképezni.