A végtelennek tűnő repceföldek fantasztikus látványt nyújtanak tavasszal, főleg a dimbes-dombos terülteken, nagyon jó emlékeket ébresztenek bennem. Hallom szinte köröttük a megszédült méhek tömegét. Valahol, évekkel vagy évtizedekkel korábbról nekem is vannak fotóim a baranyai repceföldekről. Én azt tapasztaltam, hogy baromi nehéz visszaadni jól azt a hangulatot, és színérzetet ami ott van. Sok átjön, de azt a szuggesztív hatást nehéz elérni. Itt azt látom, hogy talán éppen ezért, a repceföld ábrázolásán túl ritmust is kerestél a függőleges és vízszintes sávokkal, osztásokkal, amelyek most zárt, és rendezett formát mutatnak végeredményben.
Szépen leírod és egyetértek, mennyire nehéz visszaadni képileg, színekben, hangulatban az érzést - talán a bódultság miatt.