Andás, én megint azt kérdezem: mi történik ennél a képnél a feldolgozással? Én öregszem, és néha kell szemüveget kell használnom, de ez szemüveg nélkül is jól látható, hogy itt a fekete és fehér határvonalánál valami tömörítési hiba van. Nem tudom, hogy te jpg-ben dolgozol-e, és abban masszírozod a képeket órákon keresztül, 26-szor rámentve a jpg-re, de az biztos, hogy valami borzalom történt. Tessék megnézni az eredetit, és próbálni ezt valahogy korrigálni, mert ez így az egésznek a szépségét és líráját veszi el. Megint valamit túl akartál csinálni az utómunkánál. Nem értem ezt az önbizalomhiányt nálad, hogy miért kell az utómunkára ilyen nagy hangsúlyt fektetned, itt nem a jó értelemben vett utómunkáról beszélek, hanem arról, hogy készül egy kép, ami önmagában lehet, hogy tökéletesen jól működne, és valamiért nem bízol annak az erejében, és elkezded túlakarni, túlkomplikálni az egészet, elkezdesz valami olyan esztétikai formát ráhúzni, ami pont esztétikájában hibás. Miért akarod ezt az egészet egy szoborvilággá merevíteni azáltal, hogy ezt a tónusrendet ennyire bekormozod? Mi ebben számodra a vonzó? Én ezt nem tartom jó ötletnek. Idegennek tartom magától a nyersanyagtól. Ha ezt nyomtatásban megnéznéd, és kitennéd a faladra, akkor látnád, hogy még ennyi részlet se marad. Az egész egy árnyjátékká csökkenne, miközben a formáját veszítené ez el. Ennek van egy fontossága, hogy ezek élőlények, tiszteljük meg őt azzal, hogy ennek is kezeljük. Tessék megnézni az éleit ennek a fekete körvonalnak, ott mi van? Ez mit jelent? Szétmasszíroztad a hátteret, vagy mit csináltál ezzel? Ismétlés. (hegyi)