Ez egy érdekes és izgalmas megfigyelés, de a dolog még nem a végkifejlet. Azt mondom neked - nem tudom, hogy ez milyen helyzet volt -, hogy ott van egy olyan rész, ahol egy graffitit is látok, ez akkor lett volna igazán izgalmas, ha tovább gyalogolsz, közelebb mész ahhoz a részhez, és azt teszed meg főszereplőnek, ahhoz képest alakítasz ki egy viszonyrendnszert. Ez így most nagyon a kép aljára szorul. Olyan, mintha ott lenne a kép szerzőjének az aláírása, miközben maga ez a ritmus így önmagában egy érdekes felvetés, de hiányzik róla a hiba. Ez a dolog a hibával olyan, mint egy Kraftwerk szám. A Kraftwerk egy zseniális zenekar volt azért, mert bár kompjuterzenét csinált, ami nagyon mértani és nagyon pontos megoldásokkal jelentkezett, mégis képesek voltak a programozásba belekomponálni és beleprogramozni a hibát. Aki megfigyeli, nem egy olyan számuk van, ahol ritmustévesztés van, vagy a dallam félrecsúszik - tehát még ebbe a gépies világba is bele tudták az emberit vinni ezáltal, és itt van az ő zsenialitásuk, az összes többi mai „tuctuc” zenével szemben, hogy benne van a hiba. A hiba olyan, mint amitől az igazgyöngy létrejön. A gyöngybe belekerül egy kis kosz és ettől válik gyönggyé, itt is kell ez a kis kosz. Ebben ez most nincs meg. Nem akarok most itt ötleteket adni, hogy mi lehet ez. Ezt neked kell megtalálni, de kell a kosz, és akkor fog a dolog elkezdeni mesélni. (hegyi)