Nagyon szép az a ritmusjáték, amit Tamás megfigyelt, hogy a horizonttól elindulunk ezekkel a kis bokrokkal, meg a magányos fával, aztán van egy kukoricás és utána a felszántott föld. Ezek a ritmusok gyönyörű átmenettel eljuttatnak minket odáig, hogy ezek a rögök megjelennek a kép alján. Én közelebb mentem volna a földhöz ahhoz, hogy még tovább nőhessen a méret, és még kézzelfoghatóbbá, érinthetőbbé váljon a föld maga. Itt sajnos a digitális technika biztos, hogy elvesz az információból, csak sejtésünk és elképzelésünk lehet, hogy milyen lehet ez nagyban, és mennyire szépen jöhetnek ki ezek a struktúrák, de mégis azt mondom, hogy a kép alsó harmadánál nincsen továbblépés, tehát ott nem történik meg az a fejlődés, ami a kép felső két-harmadára jellemző. Ha így veszem, akkor levágható lenne a kép alsó harmada. Igen ám, de ha levágom, akkor viszont nincs meg ez a gyönyörű tér, ami létrejön ezzel a 5/6-od, 1/6-od arányban létrehozott ritmussal. Én bánnám, ha ezt itt megvágnánk, kell nekem ez a tér, de ez akkor tudna jól érvényesülni, ha közelebb megyünk. (hegyi)
értékelés: