Erről beszélek, ezek a Barára jellemző fogalmazások, amiket én keresek. Itt nem teljesen érthető számomra az, hogy miért jó, hogy ez a kép borul, erősen és észrevehetően el van dőlve. Értem én, hogy a pillanat maga olyan, amit nem lehetett elszalasztani, de ha a szereplővel kommunikálunk, hogy fusson neki még egyszer, akkor ő valószínűleg megteszi ezt a szívességet nekünk, és akkor megismételhetjük ezt a helyzetet. Nem tudom, hogy mi az a világossárga kocka, lehet, hogy valami reklám lehet, ami tükröződik a kirakat-üvegen, sajnos azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni, ez van. Az a jó és a finom, hogy a valós térben nincs semmi. Vannak járdaburkoló elemek, és van ez a tükröződő felület, és semmi más tereptárgy nincs. Minden, ami valóság, csak a tükröződésében él, ebben van jelen, minden csak egy vetített képe önmagának. Ez filozófiailag is egy jó üzenet. Az is jó, hogy ezzel a tört térrel egyértelmű, hogy a történetmesélés az, ami itt nagyon erős, a félredobott rollerrel és a fal mellett szaladó kislánnyal. Ráadásul, hogy még jobban meg legyen bolondítva ez a helyzet, ott még van egy autó, ami még tovább viszi ezt a mesét. Kettő csillagot adok, mert ez a ferdeség engem nagyon zavar. (hegyi)
értékelés: