A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak

5. Absztrakt és struktúra, Elemzés, Feladatmegoldás

A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak
A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak
A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak
A római Auditorium részletei gyönyörű absztrakt képeket adnak

Róma, 2011.04.24.

Vitatkozom a képcímmel, Sándor, ne akarjuk befolyásolni a nézőt, hogy ez gyönyörű, vagy nem, meg hogy absztrakt vagy nem. A római Auditorium részletei. Egyébként a kompozícióval vannak problémáim. Nagyon finom az a meglátás, amit mutatsz, nagyon finom részleteket vettél észre, és tényleg izgalmas az egész, de nem nagyon értem, hogy például az első képnél miért dől a horizont. Így kifordulunk a térből, tehát valahogy az egész, attól, hogy nem középre álltál, ez az ív csap be minket, ami létrejön a nézőtérnél. A kép alját nézzük meg: ott elindul egy fehér ív, aztán van egy nagyon vékony vöröses-narancs vonal, aztán van egy kicsit fádabb barackvirág színű csík, aztán megint elindul ez a vöröses-narancs csík, de az már a kép feléig tart, az nekem kicsit befejezetlen. Itt van a második kép is: valamit nevezzünk ki függőlegesnek meg vízszintesnek, az nem baj, ha mást nevezel ki annak, ami a valóságban függőleges és vízszintes, de most semelyik se az, minden fordul, mozdul, és nem érzem az indokát. A forma akkor is megmaradt volna, ha azt mondod, hogy téged a korlát érdekel, ahhoz viszonyítasz, és ahhoz képest minden más már adja magát, mint építészeti játék. Hozzám leginkább a két utolsó kép áll közel, de ebből elég lenne egy. Attól, hogy ez megismétlődik, nem látom azt, hogy ez mitől érdekes kettőben: egy balosban meg egy jobbosban. Ha választani kell, akkor inkább az utolsó kép, amit választanék, de itt is az a kérdés, hogy mitől nem függőleges a függőleges, és mitől nem vízszintes a vízszintes. Én értem, hogy maga ez az épület egy olyan forma, amiben nincsenek nagyon vízszintesek, mert egy körív, ráadásul egy organikus módon megoldotta az építész, hogy hogyan szabdalja a teret. De ha már eleve egy absztrakt döntést hoz az ember, és azt mondja, hogy ebből kimetszek maganak számomra izgalmas térrészleteket, és utána már tulajdonképpen nem az Auditoriumot látom, hanem elkezdek ezekkel a vörösekkel, a téglalapokkal és háromszögekkel foglalkozni, akkor az absztrakciónál engem akkor már nem érdekel az, hogy mit akart az építész. Egyenrangú alkotótárs vagyok akkor, ha nem egy dokumentarista megközelítést keresek. Akkor már az én döntésem, és nekem kell igazolni, nem a téglasor kell, hogy engem vezessen, hanem bizony-bizony a saját meglátásom. Itt is ez a problémám, ez a nagyon pici dőlés. Szeretném, ha Sándorral erről beszélgetnénk, hogy ez miért történt így, mert lehet, hogy én nem értek valamit, könnyen lehet, hogy valami olyan indok van, amit nekem kell megtanulnom, én ezt el tudom fogadni, csak jelen pillanatban tanácstalan vagyok. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Értem én, de ott, ahol ez 1-2 foknyi, ott nem fog a szándék átjönni, inkább a hiba. Ez is lehet egy megközelítés, hogy a tökéletességet a hibával ábrázoljuk, de itt nem érzem az indokát.

Zsolt, csak ismételni tudom, amit O. Sándornak írtam lentebb: az geometria, a vízszintesek, függőlegesek fellazítása szándékolt. Ezért, ha hiba, akkor duplán az.

pincushion => párna (szó szerint: tűpárna)
barrel => hordó
:-)

Menj bátran közelebb a részletekhez (élek, csúcsok, felületek), még "absztraktabbak" lesznek a képek. Nagyon szeretek ilyeneket fényképezni. Zuzmós fakéreg, egy darabka durva vakolat, élénk színekkel festett fafelület, ilyenek.

Kedves Sanya!

Köszönöm a figyelmedet. Nem tudom eldönteni, hogy kritikád erre a négy képre vonatkozik-e, vagy általában a többire is. Általában igyekszem a pontosságra. Ha ebben az objektív torzítása akadályoz, akkor utólag korrigálok.

Ennél a négy képnél is természetesen csináltam korrigált változatot is, aztán úgy döntöttem, hogy maradok a korrigálatlannál. Mert az esetleges hajlások, hibás párhuzamosok, a képszélhez kis szögben hajló vonalak olyan vizuális ingert adnak, melyek fellazítják az absztrakt formákat. Ha ez a fellazító szándék rosszul sült el, vagyis ez hiba, akkor duplán az, mert szándékos.

Ha figyelmesen megnézed ezt a 4 képet, például az elsőt, láthatod, hogy a kép közepén húzódó alacsony fal nyílegyenes, míg a kép felső részén húzódó peremek kifelé homorúak. Mintha az objektív „pincushion” torzítana. Csakhogy az objektívnek ennél a fókusztávolságnál inkább enyhe „barrel” torzítása van! Ez a hajlás nem torzítás, hanem a felső és alsó peremek finom körívben tényleg kifelé hajlanak. Egyenes és hajló vonalakat alkalmaz az építész, amit én szintén „fellazító” szándékként értelmeztem – és rájátszottam.

Nézd meg az „épített környezet” hat képét. Itt – ellentétben a fentiekkel - már a fényképezésnél igyekeztem olyan kivágásokat választani, melyek ezt a geometrikus fellazítást nem poentírozzák ki. Azonkívül, ahol ezt szükségesnek láttam, pl. a 6. képnél, utólag perspektívakorrigálást is alkalmaztam - ezuttal éppen a geometrikus szigor hangsúlyozására.

Még egyszer köszönöm a kritikát. A „belógó foltok”-ra nem tudok reagálni, mert nem tudom, konkrétan mire gondoltál.

Üdv, Sándor

Kedves Sándor!
igen.....nekem ami hiányzik ezekben a képekben az a precíz munka....egyszerűen zavarja a szemem néhány apró belógó folt....az objektív torzítását és a perspektívát is javítanám....ha a helyszínen nem megy akkor utólag...monitor előtt...de szeretek ilyen helyzetben a felvételkészítéskor törekedni arra, hogy ne a pc-re keljen bíznom...üdv:sanya

Új hozzászólás