Igazából többet nem tudok mondani, az előző hozzászólásomban mindent leírtam.
Csak annyit kérek, fogadd el.
Való igaz az, amit az Éva mondott a rádióadásában is, hogy én a Facebookon már láttam ezeket a képeket, és én voltam az, aki rákiabált Évára, hogy tessék feltenni. Értem én, hogy saját magától ezt nem tette volna ide, és azt is értem, hogy miért. Ez egy teljesen más szintű befogadást igényel, mint amiket a leckék általánosságban közölnek. De ez nem baj. Nem azt mondom, hogy ez mindenki felett áll, és hú, de kafa, arról szeretnék csak szólni, hogy más befogadást igényel egy teljesen nonfiguratív, absztrakt történet, és annak a megfigyelése, hogy mire teszi a hangsúlyt az alkotó, hogy ezt az egészet hogyan kezeli. Ha a bárányfelhőkről lehet gyönyörű műsort csinálni, meg lehet róla gondolkodni, akkor szerintem ez sem más, mint a bárányfelhők világa. Tessék belemerülni ebbe az egészbe, ebbe a világba, amit Éva ide rakott, és azokat a részleteket megfigyelni, amiket ő nekünk úgymond tálcán felkínált. Azt kell mondjam, hogy nekem egyébként ez egy három képes ügy, és én a harmadik képet kihagynám, mert az valahogy nekem billeg ebben a dologban, de az első és a második – főképp a második – zseniális megfigyelés, és a többi is rendben van. Tessék csak megnézni ezt a negyedik képet. Rögtön a kép közepén ott egy arc, és néz rád. Egészen fantasztikus részletekre tud az ember rácsodálkozni ilyenkor. Nem kell, hogy ez másról szóljon, az absztraktban megjelenő esztétika ez, és ezt a kép, és ennél nem kellene többet várnunk, itt nem arról szól a dolog, hogy ebből egy egész vasüzem lelki életét fel fogjuk tudni dolgozni. Nem. A magunkét fogjuk valamilyen szinten talán, ha hagyjuk, hogy ez az egész rezonancia hasson ránk. Én ennek nagyon örülök, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Igazából többet nem tudok mondani, az előző hozzászólásomban mindent leírtam.
Csak annyit kérek, fogadd el.
Éva, egy nagyon szép, érthető és tapintható hitvallást írtál le a magad és a "romlás virágai" fotóid kapcsolatáról. Én csak a képzeletbeli kalapom tudom emelni, és biztatni, hogy csináld, és élvezd amit csinálsz. Úgy érzem, mintha ez kicsit ki is kívánkozott volna egyébként is - olyan tág területet jártál be. Ép ezért, talán nem is nekem, vagy nem is ide címezve írod azt sem, hogy tudod, van akinek nem tetszik a téma sem - mindenesetre alá szeretném húzni, hogy nekem a témával kapcsolatosan nincs semmiféle fenntartásom, sőt! Tisztában vagyok azzal, hogy milyen esztétikai, érzelmi vagy akár gondolati élményt nyújthatnak a múló idő anyagi lenyomatai is. És szerencsére én nem is egy-egy témakörökkel szimpatizálok, tőlem lehet réti lepke is, nem kizáró ok nekem.
Viszont amit én hiányoltam előző hozzászólásomban az a témaegyénítés, amit egyébként megtapasztaltam az önportréidon. Talán ezért sem tudom kialakítani a nézői viszonyomat, és ezért vagyok bizonytalan a képsorhoz való kötődéseimben. Pontosan, ahogy megfogalmaztad az irányt: ipari jellegű a kép számomra, és azt nem érzem benne fajsúlyosnak, amit egyébként azután leírtál a "hitvallásodban". Persze a hiányosságaimtól még nem lesz szakmai értékítélet a véleményem, nem is lehet, mert attól én messze vagyok.
Akkor kezdjük:)
Nagy dilemmát okozott, hogy mégis milyen képet adjak be a tárlatra. Két tervem volt: önarckép, ipari jellegű kép :) Az első változatot rizikósnak éreztem a másodikat inkább biztonságosnak.
Rizikós, mert tudom, hogy a képek fenn vannak a neten stb, de azért mégiscsak más mindezt bekeretezve, kiállítási körülmények közt látni. Furcsa, de nekem ez nagyobb kitárulkozást jelentett volna akkor és ott azokkal az emberekkel, akikkel úm ismerjük egymást. Másfelől az elemzésekben is megjelent, hogy technikailag fejlődhetnék, mert oké az üzenet, de a kép minősége hagy maga után kívánnivalót. Összefoglalva: tele volt a gyatya.
A másik miért biztonságos? Mert régóta készítek elhagyatott helyekről képet, imádom a gyárakat, erőműveket, minden ami elhagyatott, leromlott, vagy régi, időtlen. Honnan jött ez? Onnan, hogy amikor az itteni fotósokkal összebratyiztunk, a nyári táborok keretében mindig valami ilyen jellegű helyekre mentünk (persze volt más is, műtermi fotózás stb)és valahogy mindig ezek érdekeltek. Tetszett, hogy olyan helyekre is bejuthatok, ahová amúgy nem. A másik ok. Tatabányai vagyok, ez az a hely, ami az iparra épült, a bányászatra, itt konkrétan mást sem láthattál/látsz, mint gyárakat, paneleket, kéményeket, csúnya, szürke, koszos. De én már szépnek látom. Sajnálatos módon nagyon sok az elhagyatott épület, olyanok is amik méltatlanul kerültek erre a sorsa, úgyhogy a téma itt hever a földön. Pont nemrég rengeteg állami intézményt "központosítottak" és a hivatalokat egy helyre költöztették. És a helyükön mi maradt? Semmi, üres épületek. Újabb téma megint csak meglesz. Van itt üres kórház, posta, most már hivatalok, szabadtéri színpad, és még kitudja mi, van olyan hely, ahová volt szerencsém bejutni és már nem létezik, lebontották...És tényleg, előbb-utóbb minden vagy ott rohad meg, vagy elbontják. Ez az épületek sorsa. Néha elgondolkodom, hogy pl az ilyen helyeken milyen volt az élet. Pl nyáron egy erőműbe voltam, ami már nem működik. Mennyien dolgozhattak itt, milyen volt mikor felvették a munkát, mekkora lehetett a zaj, nehéz volt-e a munka, a főnök rendes volt és elengedte-e a Józsit szabira stb :):) Szóval kicsit olyan ekkor az egész bennem, mintha én is a hely részévé válnék, félelmetes, misztikus, érdekes.
Amúgy megértem, ha nem tetszik ez a téma, mert sokaknak nem jön be. A fotós kört is támadták, hogy csak a város elhagyatott helyeit fotózzuk. Nyilván egyszerűbb azt mondani hülye fotósok, mit tenni bármit is. Ott a "régi" kórház. Nem lehet lebontani, mert műemlék jellege nem engedi. Eladni nem tudják, felújítani nem tudják. És mi történik? Hagyják ott rohadni, majd a természet elintézi. Gondolom ez a könnyebb út.
A másik, valaki egyszerűen irtózik az ilyen témától, helyektől. Ez is érthető, van ismerősöm aki sosem jön el ezekre a helyekre, ő inkább a réten a lepkéket fotózza, viszont én sem megyek a rétre tücsköt bogarat fotózni, mert nem érdekel:) Így kerek a világ:) De a világ sem csupa móka és kacagás, és talán ez a fajta elmúlás emlékeztet az emberi elmúlásra, és talán azért is irtóznak sokan ettől a témától, mert valamivel szembesít. Talán minden épületet több száz évre tervezhettek anno, de mégis az a sorsuk, hogy idő előtt porba hulljanak. Olyan ez mintha bemennék az idősek otthonába, vagy az elfekvőbe, vagy egy halálos beteg napjait fotóznám. Gondolom azokért a képekért sem tapsikolna mindenki. Az ember is azt hiszi magáról, hogy halhatatlan, az épületeiről is. És mégis mindkettő esendő és meghal.
De igazából én is kezdetben csak a szomorúságot láttam ezekben a helyekben. Egyik ismerősöm mondta is, majd akkor fogja nézegetni a képeimet, ha depressziós lesz:) De aztán megláttam benne a szépséget is, amiről talán bonyolultabb beszélni, mert ez az amihez szerintem tényleg idő kell. Hogy láss. Nekem mindig csak ez jut eszembe: romlás virágai. Ennél jobb kifejezés nem is létezik az egész jelenség leírására:) Éljenek a költők!:)
Visszatérve, szerintem a képeim és a témám kiválasztását, erősen befolyásolja a tatabányai lét és életforma:) Ez ugyanúgy hozzám tartozik, mint az, hogy ide beküldöm a tükrös képeket. És az ipar előbb volt, de az is én vagyok és elválaszthatatlan tőlem és nem adom és nem hagyom el soha! Gondolom azért furcsa, mert nem küldtem be ide ilyen jellegű képeket. De ne aggódj a másik társaságnak, akikkel meg járjuk a "terepet" mutattam a tükrös képeket és nem értették. Elvontnak tartották, ennyi :D Érdekes, hogy különböző emberek, hogy reagálnak azok alapján amit belőled látnak, gondolna. Pedig velük azért jóval több a személyes kontakt, és mégis... Érdekes. De talán a látásmódom is változott, ezt nem tudom pontosan, csak egy érzés...:D
A magam részéről a rozsda képeimet is kísérletezésnek tartom, ennyire még nem "csupaszítottam" le egy helyet. Már egy másik épület fotózásánál is éreztem, hogy inkább a pici, apró részletekre figyeltem, a kis jelekre, apró nyomokra, amik már-már barlangrajzokra emlékeztettek :D Amúgy annyira érdekes, hogy ennyire színes!
Ha túlságosan primér az egész, hááát, sajnálom.
Uff, én beszéltem :)
Olvasom, hogy kiállítási darabok, és hogy Zsolt is ide kérte, és nekem mégis bizonytalanság, mert nem érzem hogy mi a nézői viszonyom a képsorral. Látom a rozsdás lemezek időmarta játékát, de nem adnak nekem sem esztétikai, sem érzelmi vagy gondolati többletet a színezet nyújtotta szimpátián túl. Nem látom ennyi verzió okát sem. És nekem hiányzol is belőle - nem feltétlen a személyes jelenléted, hanem a kísérletező, kutató, bátrabb egyéniséged, akivel az önportréidon találkozom, aki kimozdul az evidens perspektívákból.
Kompra az első színekre a harmadik a leginkább teszetős! Jók ezek a textúrák, az elmúlás méla romantikája...
Köszönöm a hozzászólásodat! Igazából egy kiállításon szerepelnek így, és a Pedi megkért, hogy küldjem má' be :D Persze érdekes, mert talán élőben más hatással van az emberre. Amikor ezt a kaput (mert az) megláttam, hát konkrétan szerelem volt első látásra:) Remélem még lesz lehetőségem oda visszajutni.
Én szeretem az ilyen lecsupaszított képeket, amikor hétköznapi téma kiemelése válik másképp szereplővé, mint ahogy elmegy mellette az ember.
Az első nekem viszi a pálmát, a többi igaziból nem is hiányzik a témához. Egyrészt azért, mert a felső sárgább és az alsó barnább rész a többivel és a kereszt alakú vágásokkal olyan egyensúlyt és feszültséget ad, amiért szerintem megérte ez a kép, másrészt mert itt a kis torzítások, ferdeségek sincsenek jelen, ami nagyon jó (és szerintem fontos) az ilyen "egyszerű" képeknél, mert könnyen észreveszi őket az ember.
Gratula! :)
Kedvencem ebben a témában valami Terebenin nevű muksó.
Köszi Zoli, megnéztem ám a linket :)
Kedves Zsolt! Igazad van, mert tényleg tartottam feltenni őket, mert először is picit nehézkes volt leckébe sorolnom, másrészt...ez eddig tőlem szokatlannak számít itt :) Gondolkodtam, hogy szorgalmiba küldöm, de akkor nem biztos, hogy megtudom a véleményed, így hogy leckébe került, mindenképpen reagálni kellett rá valamit:) Szóval kicsit kockázatos volt részemről:)
Igazából annyit tudnék hozzáfűzni, hogy van egy ilyen oldalam is, aki ilyen képeket is készít.