Nem egy könnyű feladat a sárkányeregetés ábrázolása, mert ha a sárkány jól repül, akkor messze van a reptetőtől, ha megpróbáljuk ábrázolni a személyt és a sárkányt egyszerre úgy, hogy arányaiban ezek jól mutassanak együtt, akkor megjósolhatóan a sárkány 1-2 másodpercen belül a földre fog zuhanni. Ebben az lehet a segítségünkre, hogy a sárkányeregető zsinegre is valami kis krepp papír bizgentyűket erősítünk, és ez kijelölheti a spárga útját. Ami most ennél a képnél számomra kérdőjeles kicsit, az a tónusrend, és az a távolságtartás, ahonnan szemléled ezt az eseményt. Talán, ha együtt futottál volna a szereplővel, aki a spárgát tartja, lehet, hogy találhattál volna olyan nézőpontot, ahonnan az arc, a kar egy-egy darabja együtt tud szerepelni az égen repülő sárkánnyal. Engem is izgat a négyzetes kompozíció, de néha be kell látnom, hogy van olyan szituáció, ami ebben a formában gyengébb képed ad, gondolok itt akár az előtér, akár az égtér felesleges részeire. Ha ezt a távolságtartó, megfigyelői nézőpontot tartjuk fontosnak, akkor egy dombtetőn futtatva a modellt, ellenfényben, szilutettes ábrázolással erősebb üzenet jöhetne létre. (hegyi)
értékelés:
"Túlexpozícióról akkor beszélünk, ha exponáláskor az optimálisnál több fény érte a fényérzékeny felületet." - aha, fény volt bőven, mivel hétágra sütött a nap. Gondolom akkor szűkebb blendenyílás kell? Az én gépem nem nagyon engedi, hogy ilyesmibe belenyúljak :(
Ó, ez egyáltalán nem olyan fontos, ez a kép ezzel együtt is nagyon jó!