Semmi különös Semmi különös Semmi különös Semmi különös Semmi különös

Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös
Semmi különös

Ez a terület az, amit Bara nagyon ért. Zseniálisak a meglátások, nagyon jók a ritmusok, építésznek kellett volna menned, vagy térrendező dizájnernek, mert annyira érzed azt, hogy minek hol a helye. Jókor, jól exponálva, jó helyről, jól megoldott az egész. Ami most ennél plusz, az Hanna felbukkanása, aki ezt az egészet végignézi, mint egy szemlélő, mintha kikacsintana a kamerából, hogy: „látjátok? Ez csak egy játék.” Érdekes ez az egész. Olyan az egész, mint egy francia újhullámos bűnügyi film, hogy valami történt, és nekem meg kellene fejtenem, hogy valahol ez lebukik ebben a képsorban. Valahol ott van az áldozat is, ott van a gyilkos is, de sokat kell keresnem, hogy rájöjjek, hogy ott a második emeleten, szemben, az a nyitott ablak az, onnan jöttek ki, és viszik már a zsákban, és Hanna ezt látta, ő a szemtanú. Tetszik, megvan a három csillag, a leckemegoldásra még várnék, ilyen fotóetűdöt még csinálj. Egyetlen megjegyzés: az utolsó előtti képet beküldenéd-e, hogy kijavítsuk, mert a vágásnál valami forgatási probléma van, és kilóg a széle a papírnak. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nekem is tetszős, mondjuk szerintem az első három kép az szépen elmond egy történetet is, a másik kettő annyira lényeges új dolgot nekem nem hoz. Szóval szerintem az első három elég, de tényleg nagyon jó.

Bara és az ívek, vonalak - elválaszthatatlan páros :) (De mintha már írtam volna neked ezt valahol valamikor).
3 csillag.

Új hozzászólás