Séta, eső után
A hűvös utcán egy teaház felé bandukolva, vízipipára és egy csésze salep-re gondolva...

Én nagyon szeretem ezt a képet - egyrészt a hangulati megoldás ezzel az olajos-vizes macskaköves felülettel nagyon jól hozza az ősz hangulatát, sztenderdjeit, és amit oly sokszor számonkérünk az alkotókon, a személyesség megjelenését, én ezt érzem itt a víztükörben a lámpa felbukkanásával. Egy ilyen helyzetben ez pontosan jó is és elég is ahhoz, hogy az ember személyes kontaktust találjon az alkotóval. Az egésznek van egy Krúdys élménye, egy hangulata, a történetben mégiscsak azt kell, hogy mondjam, hogy a kompozícióban én egy picit két út közöttinek érzem ezt a megoldást, mégpedig azért, mert a kamera szögének a megválasztásánál az út, ezek a perspektivikus vonalak nem egyértelműen erősítik a kompozíciót, ha megfigyeljük ezek a vonalak sugárirányban elfordulnak a jobbszél felé, és ez a vágás egy picit a képhatár kiválasztása esetlegesnek tűnik. A megfigyelés nagyon jó, nagyon jó hangulati elemet hordoz; talán érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy mi az ellenpontja ennek a víztükörben megcsillanó lámpának, mi az a valós ellenpont, ami még megjelenhetne, ezen a képen, valahol a macskakövön; akár egy levél ha a hagyományos megközelítést választjuk, vagy egy esernyő, vagy bármi más tárgy, ami ezt a térjátékot még erősebbé tehetné. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nagyon szép amit mutatsz. Talán én vártam volna egy kicsit, hogy belépjen valaki a képbe, nem egy teljes alak hanem csak egy részlete

Szinte érzem a nyirkos utca illatát...

Nagyon szeretem ennek a fényeit-textúráját-hangulatát...

Új hozzászólás