Sétáltatás

Megint azt mondom, hogy az értelmezésére ennek a leckének ismét a távolságtartás jellemző. A lecke rólunk szól és itt pedig ennek kivetítését látjuk. Tünde mutat egy helyzetet, egy házi kedvenccel való helyzetet. Nem tudom mi az oka annak, hogy Tünde ennyire szemérmes, hogy a saját történetét nem mutatja még meg egyelőre nekünk. Miközben azért azt láthatja, hogy az Estiskolán ilyesmi történetek vannak és hát más úgymond megmerítkezett már ezekben a leckékben. Én arra bíztatnám Tündét, hogy bizalommal lehet irántunk, nyugodtan megmutathatja a saját élményeit ezekben a feladatokban. Még akkor is, hogyha a Tündének kvázi nincsen háziállata, de valamilyen viszonyrendszert azért csak-csak kialakított a háziállatokkal. Most ez a viszonyrendszer áttételesen van jellemezve. Ha a képet nézem, akkor nagyon minimális technikai malőr, hogy úgy van körbevágva, hogy ott azért maradt egy fehér szél, erre érdemes odafigyelni. Olyan, mintha paszpartuzásnál kilógna a fotópapír. Másrészt viszont azt mondom, hogy az üzenet maga nagyon jó. Dinamikus az a képi megoldás, amit alkalmaz, ugyanis ha jól megfigyeljük, akkor van egy főszereplőnk, egy hölgy, aki elég kemény és sietős léptekkel halad. Az előreszegett áll, a szigorú arc az mind azt mutatja, hogy igazándiból őneki lenne most valószínű jobb dolga is, mint ez a kutyasétáltatás, de céltudatos és ezért elviszi a kutyát sétálni, mert a kutyának sétálni kell, és mivel a kutyának sétálni kell, hát ő elviszi sétálni. Ennek a kutyasétáltatásnak az időtartama minimum 10 perc, ezt a minimum 10 percet tartani fogja, majd utána fölmegy a lakásba, leteszi a kutyát és megy a dolgára. Körülbelül ez, ami ezekből a mozdulatokból amit a képen látunk nekem mint történet előjön. De kompozícióban nagyon izgalmas az a meglátás, hogy van egy függőleges formánk a főszereplővel, van egy kicsit vízszintesebb formánk a kutyával és ezt a háromszöget zárja be és nagyon izgalmas az, hogy a parkoló autó ellenirányú mozgásban van, vagy ellenirányú mozgásirányt mutat, mint a szereplők. És hogyha jól megfigyeljük, megbújva, de ott van a fotográfus is az árnyékban, mint egy fekete ninja, ott kibújik a boltkirakat mögül. Nagyon, nagyon jó ez a fajta geg. Én azt mondom, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Egy picit azért a személyesség jobban előtérbe kerülhet. Tehát az, hogy fölfedezhetjük a fotográfust, az egy jó irány. Ezeknél a képeknél ez mindig erős személyes jelenlétet tud hozzáadni, ha ezt úgy komponáljuk, hogy ez ne egy ilyen bujkálás legyen. Vállaljuk föl. Ebben a helyzetben nem lehetett kikerülni azt, hogy ne legyen rajta a fotográfus, mert az üvegfelület vissza fogja tükrözni. Ha ez így van, akkor bizony lehet egy kicsit közelebb menni, lejönni arról a járdáról, nem fognak minket elütni az autók, nagyobb méretben fogunk jelen lenni, igaz, hogy akkor valami más objektívet kell választani, hogy ugyanez a képkivágás szerepelhessen, de a jelenlétünk erősebb lesz. És egyébként pedig azt mondom, hogy pont ettől a kettős világtól, tehát ami a tükröződésben, és a valóságban megjelenik, ettől lesz ez egy erős és dinamikus fotográfia. Én azt mondom, hogy a házi kedvenc leckét szívesen visszaadnám Tündének, hogy egy kicsit foglalkozzon még vele, de ez a kép maga három csillag. (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás