Kedvelem ezt a képet, és nem egyszerű dolog egy ilyen madarat ennyire szabályosan, szépen lefényképezni. Nagyon finomak a tónusok, a színek. Ugye a sirály, meg a madarak általában nevezhetőek a szabadság egyfajta szimbólumának. Ez is benne van ebben a képben. Nehéz foglalkozni egyszerre több dologgal egy képnél. Amiben egy picit most bizonytalan vagyok, az a háttér. Ezek a felhők jelzik az eget, és ez fontos, de az elhelyezésük a képen nem túl szerencsés, viszont nem egyszerű dolog egyszerre a háttérre is figyelni, és arra is, hogy a madárnak az összes szárnyatolla, lábafeje benne legyen a képben, és attraktív tudjon lenni. Emiatt el tudom fogadni. A problémám az, hogy minden technikai nehézség ellenére egy picit hiányolom azt, hogy mondanivalóban nem nagyon lépünk túl azon, hogy lefényképeztem egy sirályt. Aztán ebből mindenki maga tud továbbgondolni történetet, de itt elég lazán, rögtön az első lépésnél elengedjük a kezét a nézőknek. A természetfotósi kvalitásait el tudom fogadni ennek a képnek, de a 17-es lecke mondanivalóját ennél sokkal összeszedettebbnek és személyesebbnek gondolom. A feladat itt az, hogy a saját élményeinket fogalmazzuk meg. Ennél a képnél most annyira erősen nem sikerült. A technika mindenféleképpen megkapja az egy csillagot, a mondanivalót egy kicsit jó lenne, ha Viktória saját magán szűrné át. Az egy csillag megvan, de a másik kettő a leckénél most talonban marad. (hegyi)
értékelés: