Köszi Zsolt, hogy ilyen megfigyeléseket megosztasz... Tök jó kis gondolatköröket indítanak azon kívül, hogy emberi visszajelzések, de a fényképezés felhasználásáról vagy értékéről is... :)

Okés, akkor ezt a magyarázkodást rögvest vissza is kapod. :) Mert az alapján, amit írsz, mintha az én írásomon lehetett volna valami olyasmit érezni, amit én nem szándékoltam... Szóval nem vettem belemagyarázásnak tőled, sem minősítésnek.

Azt el akarom kerülni, hogy "nekem így jó és kész", nem akartam lecsapni semmiféle agyalást vagy felvetés...

Egyszerűsítve a korábbiakat: a kedves helyemen, valamennyire kiegyensúlyozott fényviszonyokat keresve, önmagammal álltam bele. Nem az aikido-jelleg céllal, arra ott a másik két kép, ilyen szempontból azok nekem is jobban tetszenek. Így megállni viszont nekem volt nehezebb, személyesen. A testtartás meg így jött össze a fényképezőgép előtt, de ez legalább őszinte.

Igen, az aikido jó téma, én is szeretnék ezen még dolgozni.

Szia!
Remélem nem értettél félre! Néha elsiklik a mondataim tartalmi lényege.. Szóval eszembe se jutott minősíteni az aikido-hoz fűződő kapcsolatod! Vagy egyéb hozzáállásod.. szimplán csak értelmezni akartam az egész felületet - ami a képen túl, a cím és a képaláírás is (szerintem szerves) része. Ezért értelmeztem a harcművészet szemszögéből illetve függvényében. Az is igaz hogy sok közöm nincs az aikido-hoz de azért közelebb érzem magamhoz a Segal filmeken túl :)
Engem leginkább az erős fehér téglalap 'frusztrált'.. Mint helyszín nagyon jó, sőt az a kettő további kép, amit mutattál sokkal jobban tetszik és erősebbnek is érzem.. ott nem is zavar az erős fény, fehérség mert természetesebbnek hat mondani az eredő ott van és nem a reflexió csap pofán :)
A testtartáshoz meg csak annyi hogy nem tudom mennyire illik hozzád, de valahogy nyitottabbnak érezlek ennél a zárt formánál, szóval inkább érzés szintjén távol tart mintsem behív a személyes szférádba.. Nem tudom hogy jól fogalmaztam e. A lényeg hogy így érzed jónak oké, csak nem teljesen értettem az egészet.
Amit még akartam hogy nem állt szándékomban belemagyarázni azt amit én érzek benne csak fejtegetni szerettem volna és értelmezni.
A legjobb az lenne ha még készítenél innen, erről, edzésről felvételeket! Kicsit önző vagyok mert nagyon érdekel az egész és kevés ilyet látok, első kézből őszintén marketingnélkül ha írhatom így.
üdv
d

Szasz, Dávid!

Hát több fényes szál keveredik itt előttem az univerzum palettájáról... :) Egyrészt, hogy hogyan készítettem a képet. Másrészt, hogy mit akartam magamról megmutatni. Másrészt, hogy mi köze ennek az aikido-hoz.

Ez egy alagsori terem, régóta tervezem, hogy kísérletezek itt egyet, ezen a napon meg elmaradt az edzés, mert éppen nem jött senki más (mindenki az egyidőben lévő edzőtábort választotta). A fényeket eszembe nem jutott tompítani, ez helyenként nagyon ff, helyenként gyors, de azért átmeneti megvilágítás nekem jó volt hangulatilag, az aikido-hoz nem akartam kapcsolni, ezek nagyon ismerős fények, van egy napkezdős hangulata.

Azért gondoltam, hogy jó, hogy itt állok bele, mert fontos nekem a hely, része az életemnek, az is amit csinálok - én így vagyok benne, örök kezdő, tanuló, kissé félszegen, kissé szenvedve néha, de már egyenesebb a gerincem, mióta elkezdtem. Ezért is hagytam magamnak az ösztönös karbafonást is, nem akartam szebbet vagy "aikidosabbat".

Nem az aikidoról akartam tehát képet készíteni, hanem a megszokott teremről, aminek edzés előtt van egy hangulata (fél ötös kelés, 7-8 között izzadás, előtte pár perc a félhomályban) és benne magamról, úgy ahogy ott vagyok.

Az úton levős gondolat adja magát, de csak véletlen (amennyire valami lehet az), mert a helyet inkább a világítás határozta meg, nem a tatamik beosztása.

Itt van még két kép, amit akkor csináltam:
http://belsokepek.blogspot.com/2012/03/n...

Képzelj hozzá egy lassú Kitaro zenét... :)

o-negai shimasu Zoltan-san! :) (ha elszúrtambocsielőre)
Először nagy respekt az aikido-ért.. Tényleg értkélem hogy így mutatod meg magad, mert egy, ezt gyakorló ember, aikidoka számára, ha komolyan míveli persze már életforma és ez nagyon jellemző tud lenni. Másrészről azért is mert hosszú évek óta érdekel nem csak mint sport vagy önvédelem hanem mint filozófia és létértelmezés. Ezért örvendek ennek a képnek. Kissé laikus vagyok de régebben többször karcolgattam a felszínt így nem teljesen idegen tőlem. Ezért bátorkodom fejtegetni, na meg érdekel is.
Szóval témája tetszik ezt már taglaltam a kompozició is figyelmes, viszont a markáns erős és sötét/világos kontraszt területek túl markánsak, élesek a vonalaik ahhoz hogy bele illjél ideologiai szinten (ezt nem mint konkrét állítás mondom és valószínűleg tévedek de így érzem, ezért is segítsél a megértésben légyszíves!). Szóval persze ezeket a ellentéteket ha nagyon akarom tudnám értelmezni mint az univerzum energiái, anyag-antianyag.. de leginkább az aikidot a harmoniával tudnám azanosítani az egyesüléssel. Ez inkább olyan 'erőszakos' képet sugározz a rideg és erőteljes élek miatt. Amit csak erősít az befont karok, metakommunikáció szintjén elutasító értelmezése. A szóösszetételből leginkább a DÓ tagot látom az osztott uton járó részből mint talán a tatami széle jelképez ami a lábad alatt és között fut ki. A fizimiskád barátságosnak tűnik nekem csak ezzel e kereszt-karral nem értem teljesen összhangként. Jó, igaz, Ueshiba O-sensei is kemény karakán erős ember volt nem csak mentálisan hanem fizikailag is.. (olvastam pár történetet legendát erről anno) :)
Vissza térve és magyarázván magamat a testhelyzetet nem érzem aikido szellemiségűnek vagy egy tipikus póznak ami a gyakorlás közben felmerülhet, illetve jellegzetes mondjuk mint a térdelő alaphelyzet - tényleg nem értek hozzá csak feltételezek!
Engem személy szerint nagyon érdekelne ha még foglalkoznál ezzel és mutatnál pár képet az egész közegből illetve az ehhez való mélyen átérző és befogadó viszonyodról, nagyon jó lenne!
os sensei :)
d

Milyen jól hangsúlyozza a sok fehér a hátsó sötétséget. Picit zavaró az ablaknál a kereszt rács, de fantasztikus a kép.

Szia Zoli! :) Nekem nagyon tetszik fotód szerkesztettsége. Én ezt teljesen tökéletesnek látom. És jól is mesél Rólad! :)
Üdv. István