Ezt a képet régebben készítettem, még tavaly, amikor Nyíregyházán jártám, az állatkertben. Sajnos (már) nincs háziállatom, ezért gondoltam, hogy valamilyen más, de számomra kedves állat portréját küldöm el.

A leirat értelmezi, hogy miért egy vadmacskát látunk, hogy nem a Mariann a lakásban tart egy ilyen szép, vad cicát, és nagyon jó az a meglátás, hogy attól, hogy nekünk nincs saját állatunk, azért a viszonyunk ezekhez az állatokhoz megmutatható. Kompozícióban azért van két probléma, elsőször is, hogy ez vagy egy üvegfelületen keresztül készült ez a kép, vagy az optikába belecsillant a fény, ami történik, hogy két fénymaszat eléggé zavaró, ahogyan beletakarnak, maszatolnak az állat szájába, és a másik az, hogy a testből egy picit több kellene, és nem az egész állat kellene, hiszen az állat fejére koncentrálunk, azt akarjuk megmutatni ami ott zajlik, de ha a kép jobb oldaláról egy ujjnyit átteszünk a baloldalra, azaz a kamerát egy picit horizontálisan elmozdítottuk volna, akkor a kompozíció kevésbé lenne billegő, és az állat könyökéből, mancsából és a mellkasából is kapnánk egy picit, jobban lehetne következtetni az állat méreteire, és a jellegzetességeit is meghagytuk volna. (szőke)
értékelés: