Szőnyeget kaptam szülnapomra.

Kapunk egy leiratot, amiből egy érzelmi viszonyt is megtudunk ezzel a szőnyeggel kapcsolatban, és a kép beállítás is egyenértékűvé emeli a kép modelljét azzal a felülettel, ahol ez a kép elkészül, magyarán a szőnyeggel. Nagyon kedvelem ezt a képet, mert nagyon személyes, nagyon szerethető. Itt két dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik az, hogy ha a szőnyeg a főszereplő, akkor ezen a szőnyegen egy olyan mozdulatsort kell létrehozni, ahol ez az öröm, ezt a szeretet abban is látható, hogy ezeket a gesztusokat a kezünkkel is létrehozzuk. Most a két kéz a nyaknál a test alá van szorítva, és ebből kifolyólag nem egyértelmű az üzenetnek ez a része. A másik pedig azt, hogy én nagyon szeretem azokat a kis személyes tárgyakat, a töltőt, a széket, a félig belógó inget, amiket láthatunk itt még a szőnyegen kívül, de ez most rendezetlenül kerül a képre. Tehát ezt kompozícióban éppúgy célszerű megrendezni, hogy mit hova teszek, mint ha egy csendéletet fényképeznék. Magyarán egyrészt valamilyen gesztust érdemes tenni ezzel a szőnyeggel, ami személyes, azon kívül, hogy lefekszem rá és odabújok, másrészt célszerű a kompozíciónál a háttérből valamit adni, de nem biztos, hogy ez a háttér optimálisan a radiátor kell hogy legyen. Olyan nézőpontot kell keresni, ami a szobának egy más jellemző részét mutatja esetleg. Én azt kérem a Rékától, hogy ha tud ehhez a szőnyeghez ennél egy picit erősebben érzelmileg közeledni, akkor ezt a képet próbálja meg megismételni. (hegyi)