Szigeti találkozás

Szigetfesztivál, 2010.08.08.

Nagyon örülök ennek a képnek, nem csak azért, mert Rokiékat ismerhetjük személyesen is a tavalyi Tilos Maratonról, hanem azért, mert egy olyan gesztust, helyzetet vett észre Sándor, amiben van humor, emberi vonal, esendőség, amiben a túlélés és élni akarás benne van. Még akkor is, ha ezek a figurák, akiket látunk a képen, a maguk lázadását ezzel a bakancsos, keményfiús megoldással próbálják mutatni, akkor is benne van a tisztelet, az az emberi gesztus, ami nagyon fontos a mindennapokban, nem csak akkor, ha kerekesszékesek vagyunk, hanem akkor is, ha bármilyen más emberi kapcsolatban veszünk részt. Szépek a fények, jó a megoldás. Azt nem teljesen értem, hogy mi történt itt a képnek nagyjából a felétől fölfelé, nagyon éles határral sötétül le ez az egész történet. Valószínűsítem, hogy ez a kamerának valami specialitása lehet. Érdekes az, hogy ez a fajta látószög ilyen eredményt ad, hogy az álló figurák, főleg a kép jobb szélénél, elég érdekesen vannak jelen. De ez egy nagyon-nagyon jó képi megoldás, és egy jó pillanatot talált Sándor. A Barátság lecke is megvan ezzel, mert azt gondolom, hogy a szimbólum-rendszere nagyon erős ennek a képnek, fontos pillanat a megismerés, az elfogadás a barátság útján. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Pénteki adásomhoz VOLT ezt a képet választottam

Nagyon kedves, amit írsz, Zsolt, de egy részét érdemtelenül zsebelem be: a Sziget körül én bizony csak karaktereket és viszonyokat vadásztam. Bizony nem tudom (nem tudtam) ki is az a Mr. Roky Blindeaf, de örülök a találatnak. Kár, hogy nem volt módom ezt a képet pontosabbra csinálni, csípőböl lőttem, mert pillanat alatt szétmentek. De a kézfogásra még sokáig visszagondoltam, mert valahogy nem átlagos kézfogás volt.

Nem szokásom elemzés előtt írni - saját kenyerem most se veszem el - különös öröm ezt a képet látni. Elmondom, miért.
1. Jenőékkel - azaz Mr. Roky Blindeaf Tilos rádiós csapatával a 2010-es Tilos Maratonon volt szerencsénk együtt főzni, emlékezetes délután volt, azóta is jó visszagondolni rá. Az Ability park, és a többi projektjük nagyon fontos.
2. A Szigetre kimenni fotózni, az szerintem akkor érdekes, ha az ember a maga identitását megőrzi, és nagy respekt, hogy Sándor ott voltál, és kimentél oda dolgozni. Ismerek olyan profikat, akik a maguk renoméjának emelése okán járnak ki, nem is készítenek értékelhető munkát, de a portfoliójukban jól mutat...
3. Az estiskola 4 éve alatt többezer kép került fel az oldalra, és Sándor te vagy az első és egyetlen eddig, aki észrevette, milyen logika szerint kerülnek fel és neveződnek át a képek file-jai, és már eleve úgy küldöd, hogy ha aznap még jut időm feltenni a képeid, nem is kell hozzányúlni, egyből mehet a szerverre. A méret is, a név is stimmel, azonosítható és nekem megkönnyíted a munkát. Köszönet érte!

És csak halkan jegyzem meg, és ne vedd szemtelenségnek, hogy a 2-es és 3-as pontban írottakról a többiek is példát vehetnének, elgondolkodtató, hogy egy 80 éves alkotó az egyetlen, akinek ilyen nüanszok is feltűnnek és eszébe jutnak.

Új hozzászólás