Szigetfesztivál, 2010.08.08.
Nagyon örülök ennek a képnek, nem csak azért, mert Rokiékat ismerhetjük személyesen is a tavalyi Tilos Maratonról, hanem azért, mert egy olyan gesztust, helyzetet vett észre Sándor, amiben van humor, emberi vonal, esendőség, amiben a túlélés és élni akarás benne van. Még akkor is, ha ezek a figurák, akiket látunk a képen, a maguk lázadását ezzel a bakancsos, keményfiús megoldással próbálják mutatni, akkor is benne van a tisztelet, az az emberi gesztus, ami nagyon fontos a mindennapokban, nem csak akkor, ha kerekesszékesek vagyunk, hanem akkor is, ha bármilyen más emberi kapcsolatban veszünk részt. Szépek a fények, jó a megoldás. Azt nem teljesen értem, hogy mi történt itt a képnek nagyjából a felétől fölfelé, nagyon éles határral sötétül le ez az egész történet. Valószínűsítem, hogy ez a kamerának valami specialitása lehet. Érdekes az, hogy ez a fajta látószög ilyen eredményt ad, hogy az álló figurák, főleg a kép jobb szélénél, elég érdekesen vannak jelen. De ez egy nagyon-nagyon jó képi megoldás, és egy jó pillanatot talált Sándor. A Barátság lecke is megvan ezzel, mert azt gondolom, hogy a szimbólum-rendszere nagyon erős ennek a képnek, fontos pillanat a megismerés, az elfogadás a barátság útján. (hegyi)
értékelés:
Megtisztelsz, István.