Nekem nem csak szobor... (Azért pont orosz, mert a kép ott készült.)

Az a jó ebben a képben, hogy az expozíciós idő megválasztásával olyan helyzetet tudott Zsófia létrehozni, amiben olyan, mintha ezek a lovak csobbantottak volna a vízben. Az a dinamika, ami a szoborban megvan, nyilván ez a szobrászt dicséri, azáltal válik teljessé, hogy ez a szökőkút a maga mozgásával, ezzel a rövid expozíciós idővel megfagy. Ettől lesz robbanás ereje az egésznek. Ez a megfigyelés nagyon rendben van. Egyetlen egy dolog, amit én hiányolok az, hogy ha már szilaj orosz lovakról van szó, akkor valami szilaj orosz pasit is oda lehetett volna varázsolni. Nem kötelezően kellett volna neki belenéznie a kamerába, de a ló faránál lévő részhez el tudnám képzelni, hogy ott ül a párkányon. Vagy meg lehetett volna kérni egy kiskatonát, hogy üljön oda, amikor én Moszkvában voltam, akkor elég sok kiskatona volt ott, lehet, hogy egy ilyen kommunikációs helyzettel rá lehetett volna őt bírni arra, hogy legyen ott, és akkor még egy jelentéstartalmat rá lehetett volna csempészni erre a képre, azon kívül, hogy maga a szobor is jól van exponálva. Azzal túl sokat nem lehet kezdeni, hogy a világítási helyzet milyen, mert akkor lemarad a vízoszlop, és akkor talán kevésbé viszi el az expozíciót maga a felhő fehérje. Most a háttér világos színei miatt, mert az égen nagyon sok fény van, csökkennek a részletek a lovakon. Ezen túl sok mindent nem lehet kezdeni, persze oda lehet vinni egy stábot, és lámpákkal bevilágítani a lovakat, de hát ez ebben a helyzetben nem elvárható. De a három csillag jár a képre. (hegyi)
értékelés: