Egy olyan képet látunk, ahol a leghangsúlyosabb képi alkotóelem az a kép síkjának az eldöntése, ez tűnik a leghatározottabb üzenetnek. Hengerformák, körformák és négyzetesformák uralják ezt a képet. Direkt nem szeretnék belemenni abba, hogy mi az a konkrét képalkotó elem, ami a képen látszik, vagy amik látszanak, mert ez a döntés, hogy a perspektívával, vagy a képnek a síkjával játszom és elforgatom a képet, ez a döntés ezt már eleve értelmetlenné teszi, hogy én a konkrét képi üzeneteket kezdjem el elemezni. Innentől kezdve csak a kompozíció létezik és csak a kompozíció az, amivel foglalkozni tudok. Ha pedig ezt el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy miközben ebben a történetben van fantázia, van ami érdekes és izgalmas lehet, nem tud túllépni egy bizonyos határon és ez a határ ez már egy többször megtárgyalt és többször megvitatott határ az, hogy belenyúlhatok-e egy képbe exponálás előtt egy kompozícióba kézzel, vagy pedig nem. Hogy a talált helyzetből kell kihoznom a maximumot, vagy pedig kreatív módon úgymond felhasználhatom a magam kifejezéséhez azokat a helyzeteket, amiket találok és manipulálhatom őket. Mivel, hogy egyébként többször találkozunk azzal a helyzettel, hogy utólag manipulálják a fotográfusok a képeiket akár fotoshoppal, akár laborban, nem érthető az a fajta szemérmesség, hogy a kép exponálása előtt nem nyúlok bele a valóságba. Ha utána bele merek nyúlni, akkor előtte nyugodtan belenyúlhatok. Mire gondolok? Ebből a kútgyűrűből kilóg egy vasdrót, ami számomra teljesen érthetetlen, hogy miért van ott, nem kap szerepet, viszont zavaró. Az oszlop mellett lévő fűcsomó a maga rendezetlenségével vagy nem kap elég hangsúlyt, vagy szintén azt kell, hogy mondjam formailag zavaró. Tehát ezeket kell úgy a kép komponálásában, exponálás előtt helyretenni, hogy minden egyes képelem a helyén legyen és ne legyen kérdés a nézőben, hogy ez vajon mért van ott. Ilyen egyszerű a történet. Aztán persze megcsinálni nyilvánvaló sokkal nehezebb. Úgyhogy én ezt a képet visszaadnám a Barának, azért, mert hogy volt olyan képe, amiben ezek a dolgok tökéletesen rendbe voltak függetlenül attól, hogy előtte kellett-e belenyúlnia vagy nem. Ennél a képnél ez a találat nincs most meg. (szőke-hegyi)