Egy fekvő formátumú képen majdnem hogy azt mondhatjuk makró felvételt látunk. Ez a makró felvétel teszi azt lehetővé, hogy a kamera felé behajló, kinyíló virágsor szép lila szirmai élesek és közel vannak hozzánk, és a hosszú hengerfelületen lévő további kis virágbimbók azok már életlenek és egészen távolinak tűnnek a virágszáron lévő többi virágformák. És ez aztán az egész kertre, és a kertben lévő más kis fehérszirmú, sárgaközepű virágocskákra is érvényes. Ebből az következik, hogy egy erős előtér és egy háttérfelület egy életlenben tartott háttérfelület, amely foltjaiban, folthatásaiban él meg, színfoltjaiban, mint egy expresszionista festményfelület adja a hátteret, mint egy szőnyeg háttér, amelyre mostani érzet szerint szinte ráapplikálódik ez a két virágsziromforma. Így az mondható, hogy a háttereknek a kis körformái, pici festékritmusai nagyon jó, vidám hangulatot kölcsönöznek a képnek. És ez azért is nagyon fontos a Camilla munkáinál, mert ő elsősorban az elmélyülést, az elgondolkodást, ezen belül sokszor a drámát fogalmazza meg. És ez a képe az, amely annak ellenére, hogy nem vállal nagyot, nem különleges a kompozíciós rendje, mégis egy fellélegző, egy kitárulkozó színképlet. És én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a 18-as lecke nyár házi feladatra ez egy nagyon kellemes kis kép. És különösképp azért tartom fontosnak, mert Camillától érkezett egy ilyen nyitott üzenet. Kettő disznó. (szőke)
értékelés: