Egy öt képből álló fotóetűdöt kapunk, és az utóbbi idők egyik legátgondoltabb képsorát látjuk. Esztétikailag is egy nagyon jó ritmust hoz. Nagyon nehéz a vöröset fotózni digitális géppel, tessék megnézni, hogy a zöldben sokkal több tónusérték tud szerepelni, mint a vörösben, főleg a csúcsfény-közeli állapotokban. Ez nem a fotós hibája, ez sajnos a technikáé. Ezt ha analógban is megcsinálná Tamás, akkor nagyon izgalmas dolgot kapna. Ha megfigyeljük, a csúcsfényeknél a vörös elkezd meszelődni, amíg ez a zöldnél nem jelentkezik. Abszolút érthető az, hogy ki a férfi, és ki a nő ebben az etűdben, és ez egy szerelmi sorozat, egy megismerkedés. Nagyon érdekes a szerepcsere, ami létrejön a képnél, hogy a maszkulinabb formát ez a zöld forma miképpen fogadja be, és hogyan alakul ez az egész át. Ez csak egy értelmezés a sok közül, és lehet, hogy valaki ebben csak gyűrött papírokat lát, nekem ennél többről szól. Remélem, hogy jól értem ezt az egészet, olyan, mint egy randevúnak a meséje. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás is, de ez ne tartsa vissza Tamást, hogy ilyen etűdökben gondolkozzon, mert van ennek létjogosultsága. (hegyi)
értékelés:
Tényleg nagyon szép, és nagyon szimbolikus sorozat, nagyon jó, hogy előkerült! Igaz, olyan, mint egy bábjáték, jól megszemélyesíthetők a lapok, és érthető történetekké áll a képsor. És nagyon inspiratív is! :)
(Ennek kapcsán szeretném javasolni, hogy nagyon jó lenne olyan örökös-becses galéria itt a Látszótéren, amely azokat a fotókat gyűjtené, amelyeket érdemes feltételen megnéznie az újabb tagoknak, vagy a régebbieknek... vagy erről majd beszéljünk.)