Ami az előző képnél működik, most ez tömegelhelyezésben nekem problémás. Itt van két szobor, nem akartál dönteni, vagy lemondani, és ez most gyengíti a dolgot. Valamelyik mellett le kellett volna tenni a voksodat. Két szereplőt látunk, de ebből a nézőpontból, ebből a skurcból ez nem fog megoldódni, mert olyan szinten húzza el a tömeget az egyik irányba, hogy nincs, ami visszahúzza ezt a mérleg serpenyőt, billen az egész. Ez pedig azért rossz, mert nem marad kiegyensúlyozott, nyugalmas ez a dolog. A dinamikának a képhatáron belül kell maradnia. Ettől az őrületes nagy tömeggel most kicsúsztunk a jobb oldalon, miközben, ami belül maradt, ez a női szobor a koszorúval, tökéletesen alkalmas lenne. Aztán hozzáteszem, hogy van ezen a képen az a kis vad növény rész, ezzel a kis fa csemete maggal, amit lehet, hogy én arra ítéltem volna, hogy kiveszem a képből. Ugyanis formájában, színében túl határozott, túl erős, ráadásul nem is egy esztétikus növény, bár botanikában nem vagyok erős, de ezek azok a vadoncok, amik nem biztos, hogy ugyanazt az idő struktúrát tudják megjeleníteni, mint a többi. Az akác sem teljesen alkalmas. Egy borostyán másról mesél, mint egy akác, vagy mint ami itt az előtérben van. Szóval értem én, de túl határozott, túl világoszöld, ez a problémám. Az előző képhez viszonyítva, azt mondom, hogy visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Köszönöm az elemzést és még egyszer mindenkinek a hozzászólást!
Zsolt, nem akartam egy szobor kiegyensúlyozott képét adni. Inkább azt a vadromantikus hangulatot akartam megfogni, ami akkor ott uralkodott. Azóta kipucolták a terepet, most már másféle hangulata van.
nincs itt baja besorolással sem... Ezek szobrok is tárgyak, és a képen valahol tetten érhető a tárgyak sorsa... Használják őket egy ideig, majd kidobódnak, feledésbe merülnek... MInt ahogy azok az emberek is, akiknek a sírján voltak ezek annó. Eltárgyiasul a világ...
A két álláspont nem oltja ki egymást, Gábor sem a leckesorrendben halad, de az ő útján neki fontosak a leckék, mint lehetőségek. Tamás másfelől közelíti ezt, és ez is tökéletesen rendben van, hogy nem elsődleges neki a leckebesorolás, ha találkozik a képével jó, ha nem, akkor keres olyat, amire elmegy. Szerintem mindkettő jó, hiszen ez az egész rólatok szól és nem arról, hogy a Hegyi milyen kunsztokat talál ki, vagyis a leckék lehetőségek, de nem konfekciókabátok.
Gábor, ez a kérdés ennél sokkal bonyolultabb. Én például, nem azért fényképezek, hogy teljesítsem a Látszótér feladatait. Akkor szerinted ne töltsek fel ide képet? Mit tegyek, ha igénylem Zsolt véleményét, és azokét is, akik itt jelen vannak? Mindebből sokat tanulok, segít abban, hogy jobb fotós legyek. Mondjak le erről?
A szoborfotókkal vigyázni kell, hogy ne arról szóljon, hogy itt ez a jó szobor, mert akkor az esztétikai érték csak harmadsorban a fotós munkája, elsősorban a szobrászé. Szerencsére ezek a képek inkább elugrásra használják a szobrot. Én legalábbis úgy érzem, a fotó itt mást ad, mint az eredeti szobor (ezelőtt kitudja hány évvel, amikor egy rendezett temetői környezetben újonnan állították).
Ami a leckébesorolást illeti, én jobbára nem utólag keresek leckét a képhez. A leckék értelme nem az kéne legyen, hogy a keresőgép jobban megtalálja a képet, vagy hogy egyfajta harmadik címként a cím és a leirat mellett orientálja a nézőt, hanem inkább az, hogy már a kép elkészültekor befolyásolja az alkotót.
Ha te a szobor fotózásakor tárgyfotóban gondolkodtál, legyen az a lecke. Ha arra gondoltál, hogy ez neked a csendet, a rezonanciát, vagy valmilyen módon a gyerekort, a mozgást vagy az évszakokat, vizet, mittudoménmit idézi meg, azt próbálod képbe fogalmazni, akkor az.
Ha meg egyik lecke se járt a fejedben, akkor ez nem feladatmegoldás, hanem szorgalmi.
Szerintem.
Ha van üzenet, amit itt a látszótéren ezredszer is megpróbál Zsolt valahogy átadni, akkor az az lenne, hogy mielőtt megnyomod a gombot, tudd, hogy miért nyomtad meg. Ha akkor nem tudod hogy mire megy ki a fuvar és nincs meg (fejben) az utómunka, vágás, miegymás utáni megcélzott kép, akkor utólag csak tákolás van. A monitoron visszanézve eszedbe jutó leckébesorolás, módosítás már csak kármentés. Legalábbis így értem én, amit magyaráz ez az ember.
Persze ez nem könnyű, nekem nem is szokott sikerülni.
Igen, így valahogy. Ha különböző leckéket és címeket párosítok hozzájuk, akkor óhatatlanul leöntöm a szobrokat egy novellisztikus mázzal.
Megnéztem a leckéket Tamás, az evidens csend mellett az idő, a magány, vagy talán még az eltűnő világ is szóba jöhetne talán, de értem igazából, mert talán nem szeretnéd felruházni semmi többlettartalommal a szobrokat, csak a maguk realitásában megmutatni őket... Így meg tényleg a tárgy a legjobb választás, mert végtére is a szobrok erős jelképeik ellenére is csak tárgyak... Így érted?
Engem ebben az értelemben nem a szobor érdekel, mindegy, hogy az szobor vagy ember, vagy doboz, vagy ház vagy növény, vagy mi. Helyettesítsd be mértani ábrákkal, a tömegelhelyezés problematikája erősebb üzenet az agynak, mint a tartalom. Kocka, téglalap, kör, háromszög, ezek primerebb hatást adnak, mint hogy mi az a maga tárgyiasságában, amit látunk.