Tamás, ezt én átteszem az aktba. És azt is megmondom, miért: függetlenül attól, hogy egy tárgy maga a kiindulási alap, de az értelmezés az akt. Nem csak az az akt, amit élő emberről fotózunk, vagy élő emberrel dolgozunk, attól még akt lecke lesz az akt lecke, hogy átértelmezzük valakinek az alkotását. Ez a kép tökéletes abban, hogy megtaláltál egy színvilágot, egy ritmust, és fantasztikusan jó érzékkel használod a képkivágást. Minden pontjával egyetértek a képnek, pontosan azért, mert ettől válik élővé az egész és hús-vér szereplővé ez a szoborfigura, hogy meghoztad azt a vágást, amit meghoztál. Eldöntötted, hogy téged mi érdekel, a figura, a teste, a keze, a gyík. És hogy ez az egész milyen ritmust hoz létre ebben a hármasban. Ez egy nagyon jó döntés! Itt a leckebesorolással nem értek egyet. Ne legyél kishitű! Ez egy aktfotó - nem tudom, egyetértesz-e velem, és erre kérném a reakciódat. Azt szeretném hozzátenni, nem elsősorban Tamásnak, hanem a többieknek is, hogy érdemes lenne megfigyelnetek ezt a képet, egy kicsit talán jobban elidőzve a képnél, hogy mennyire plasztikus lesz a test formája, mennyire izgalmassá válik ez az egész attól, hogy Tamás olyan fényviszonyok között dolgozott, ami ezt az egészet kiemeli a háttérből és életszerűvé teszi. És még egy dolog: a bátorság. Annak a bátorsága, hogy Tamás megfogalmazta azt, hogy őt mi érdekli ebben a képben, és ezt képre merte vinni és nem tartott attól, hogy most mit fognak szólni, hogy ennek a szobornak levágta a fejét, vagy a lábát. Nem fontos. Mert fejben be tudjuk fejezni, ha akarjuk, ugyanakkor az ő döntése által az alkotói fókuszálásra tudunk koncentrálni. Nagyon köszönöm! (hegyi)
értékelés: