És csak csendben ült ott....
Legalább három olyan motívum van ebben a belsővárosi, szinte ablakból kitekintő látképnek, ami önmagában is izgalmas lenne. Nem csak a kelta díszített formájú keresztre és a fölötte ülő misztikus varjúra gondolok itt, hanem ugyanebben a közegben fura módon, egy egészen meglepő élőlény, egy ilyen pálma bekandikál a kép alján. Nem beszélve a pálma fölött látható családi kéményről, aminek a tetején egészen biztos vagyok benne, hogy nem fantás pillepalackok helyezkednek ott el egy gázkémény kimenőnyílásaként, de innen mégiscsak valami asszociációt adnak az úgynevezett urbánus kreativitás jeleként. Mert hát most úgy tűnik, minthogyha ott két ilyen üvegpalack még a kéményre rá lenne helyezve. Ezeknek a pop-kultúrához kapcsolódó abszurditása, tehát, hogy - a városi környezetben megjelenő pálma, a mai urbanizált városban megjelenő kelta asszociáció a városi élőlénnyel, a misztikus madárral mind-mind nagyon izgalmas történetek, a kémény a palackokkal - de most egy kicsit úgy érzem, ebből a kompozíciós rendből, amibe belógnak egy kicsit a betoncserepek itt jobboldalt, a kis antennák lógnak ott a tetőn, ebből a gépállásból, ahonnan fényképezett a fényképész, picit sok minden más információ is beszűrődik. És az egészen zseniális, abszurd formák, amikről az előbb beszéltem, azok pedig visszafojtódnak amiatt, hogy minden más is rekvizitumként, mint egy ilyen raktárban, megtalálható. Tehát azt javasolnám, hogy érdemes ugyanezeket a rácsodálkozásokat folytatni, egy picit súlypontozni a kamera szempontjából, hogy mi az, amit szeretnék a többieknek az én világomból bemutatni. De a két disznó, úgy gondolom, hogy megvan a képre. (szőke)
értékelés:
Sírkővel, varjúval, nekem ez inkább gyász kategória.
Csend, csend, de valahogy nekem a csend harmónikusabb, és kevésbé szomorú, rémisztő.
Persze ezt csak így én mondom.