Azon kívül, hogy tónusban viszonylag szépen meg van tartva ez a kép, nem nagyon értem, hogy a felekezet dokumentációs anyagán kívül mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Mi ebben az egyedi, vagy az, ami megismételhetetlen, vagy nagyon fontos, hogy rögzítsük, mint pillanat? Mindenki háttal van, van egy megfigyelői státuszunk, tegyük hozzá, hogy ez nem csak a megfigyelőé, hanem lehet akár a betolakodó státusza is, akit a közösség nem fogadott be a sorai közé, van egy ilyen érzete is. Kilóra megvan minden, ott a zászló, ott a fali freskó a báránnyal, tehát minden üzenet ott van. Bevallom férfiasan, hogy nem vagyok ebben otthon, de ahogy látom ez egy modern, vagy most felújított templom lehet. Jó lenne, ha valami kimozdítana bennünket ebből a sterilitásból. Például, ha a képen látható kisgyerek macikája kiesne a padból, és ott lenne a földön, és itt most nem a renitenskedésről beszélek elsősorban, hanem arról, ami ezt a pillanatot egyedivé teszi, mert most nem látok ilyet. Érdekesek azok a kékfestő-szerű ruhában lévő hölgyek a kép jobb oldalán, de nem rajtuk van a hangsúly, holott a kék és vörös párhuzam gyönyörűen mutatkozik ott. Nem nagyon értem, hogy mi a kép készítésnek az oka, és ezt az indokot azért nem árt, ha a néző átérzi. (hegyi)