Ez egy 12 képből álló riport. Két eset lehetséges. 1. Tudomásul veszem és figyelembe veszem azt, hogy Bélának ehhez köze van, úgy értem, hogy a képen szereplő modell azért került ebbe az állapotba, mert ebbe a Béla is szerepet vállalt, magyarán, ő az apuka. Hogyha ezt én figyelembe veszem, akkor minden rendben van, és minden jól van így, és tökéletesen egyetértek az egész képsorral, mert az ember megpróbálja rögzíteni azt a pillanatot, ami nem csak az ő, hanem a világra jövő kis jövevény életében is egy fontos pillanat, és mint dokumentum minden megengedett. Ugyanakkor azt mondom, hogy ha egy kicsit szigorúbb vagyok és azt mondom, hogy de a Béla fotográfus, és ez a fotográfus van akkor ott jelen, és nem az apuka, akkor azt mondom, hogy azért vannak ebben képek, amik kihagyhatóak. Az első kép gyönyörű, szeretem ezt a képet, mert benne van az a fajta rákészülés, érzelmi helyzet és fizikai helyzet, ami egy eseménynél az anyát körülveszi. A második kép is abszolút rendben van, látszik, hogy itt egy csapat dolgozik azon, hogy ez a csoda megtörténjen. A harmadik képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, ugyanis kicsit szemérmes. Tehát, ennek a képnek a főszereplője az anya hasa. Az a has, amiben még ez a kis lakó ott van benn. Ez az a pillanat, amikor elkezdődik egy műveletsor. Ugyanakkor azt mondom, hogy ezen a képen látunk valami vegyszert, ollót, ami fontos, de aztán már egy másik kezet is látunk, ami meg már nem fontos. Tehát itt a kép vágásával én nagyobb hangsúlyt adtam volna a testnek, és mellékszereplői hangsúlyt az orvosoknak. A negyedik kép nagyjából hasonló, mint a második. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy ilyen ritmus, de ha ezt veszem, akkor ez nekem olyan, mintha egy leforgatandó filmnek lenne ez a storyboard-ja. Tehát én a négyes képet kihagynám. Az ötös kép izgalmas, csak az a nylon zacskó kicsit illúzióromboló, mindenesetre ez egy nagyon jó kép lehet. Mindehhez azért azt mondom, hogy talán a következő kép fontosabb. Tehát lehet, hogy én az ötöst kihagynám, és a hatodik képet tenném be. Utána a hetedik és a nyolcadik kép abszolút jól működik. A kilencedik kép beszédes az orvossal, aki tartja Budát a kezében. És én azt mondom, hogy ha én nagyon szigorú vagyok, akkor nekem a tizedik kép befejezi a sorozatot. Ugyanis a tizenegyedik kép már egy konvencionális szokásos kép: anya a gyerekkel, de ez az előző képen is látszik, csak egy kicsit jobban oda kell figyelni. Olyan, mintha a szerző bizonytalan lett volna abba, hogy érteni fogjuk-e azt, hogy mit látunk a képen. Márpedig néha nem árt dolgoztatni a nézőt, és nem mindent készen adni „tálalásra”. Az utolsó két képet lehagynám. Ugyanakkor azt mondom, hogy mindenképpen megvan a három csillag, mert az nem semmi, hogy valaki egy ilyen történetet megfotóz, és ezzel dolgozik, és utána megmutatja annak a közösségnek, amelyikben az ő közös történetük elindult. Én ezt köszönöm, és nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy nálunk ez a képsor megjelent. (hegyi)
értékelés: