Szajna part, Párizs, húsvét
A képcímeket elég behatóan átrágtuk, nem térnék ki rá újra, a képhatáron belül történő dolgok azok, amik érdekelnek anélkül, hogy elemezgetni kezdeném magamban, mire utalhat a T, mint cím, ugyanis direktnek érzem, hogy a formára akarjak gondolni, amit meg a zsákutcáról írtál a kommentben, az nekem nagyon nyakatekert. A helyzet az, hogy bújkál bennem a kisördög, hogy mindez azért történik a címadással, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a perspektíva nem pontos és hogy nem eldöntött, hogy ebben a szociográfia érdekel vagy a formai játék. Mert ha a szoció, akkor érdemes lett volna egy fekvő képet elkészíteni, tágabban egy picit ahhoz, hogy jól érzékelhető legyen a környezet is, ahol ez a hajléktalan szállás felállításra került, mert így most nem nagyon jön az ki, hogy ez egy híd alatti rész, bemondásra kell elhinnem. Mi fontos? a korlát, a létra, a fal, az út, a sátor, a hangulata, ezt el kell dönteni exponálás előtt, mert ez határozza meg, hogy milyen objektívvel honnan kattintok, hogy álló vagy fekvő a forma, hogy ezáltal mire helyezem a hangsúlyt, mert ezt nem oldja meg a képcím, nem lehet utólag magyarázni, ha a kép maga nem magyarázza magát. (hegyi)
Nekem tetszik ez az "embernélküli" szociófotó, érdekes megközelítés, egy kis társadalomkritika bujkál benne és egy kis letargia - erre utal a cím is. A hajléktalan összkonfortja, panorámás szék, bizalommal kiakasztott kabát, fürdöszoba a létra végén található.
Viszont a kocka-vágás túl sürüre tömöríti a képet, szélesebb formátum jobban szabadjára engedné a mondanivalót. -szerintem- :-)
..