Feri, leírtam, mi a baja az elemzésben. Ne ess abba bele, ami a lájkkurvaság, hogy az a belőtt cél, hogy ennek vagy annak tessen.

Mindenki benne van, akiknek nem lesz közeli, nem fogják boncolgatni, természetesen ez nem válasz, csak keresés. Kevés a mondanivalója e képnek, mert nem történik semmi?

Feri, máshogy mondom. Nem neked kell meghatódni saját képedtől, amikor készíted, hanem annak, aki nézi, és elsősorban annak kell átadnod valamit, aki nem ismeri, mert aki igen, az megvehető aprópénzzel is. Amikor elemzek egy képet, a néző szempontjából nézem, hogy teljesíti-e azt, amit vállalt. Abban és akkor szólok, amikor akadálya van az átadásnak. Az ismerősök, rokonok a célközönség? Vagy az emlékkép?

Persze, világos. Jó hasonlat, de kellett nekem, köszi!

Nem, lehet, semmi gondjuk nem lenne vele, ahogy a kiskutya szeretőknek sincs gondjuk azzal, ha lehagyod a fél fejét a kutyának, mert nekik az azonosításhoz elég a fél fej is. Ahogy annak, aki ismeri mondjuk Wagnert, Sokolon is felismerhető lesz, dúdolni is fogja, mert emlékezik rá, és ennek felidézéséhez a Sokol is elég. De az eredetit Wagner sem Sokolra hangszerelte. Ha érted így.

Mindkettő tájképes elemzésedre a következő jutott eszembe: azoknak, akik évek után látnák meg e képeket, mert távol élnek szülőföldjüktől, vajon lenne -e hasonló gondjuk e fotókkal, amelyekről írsz az elemzésben? Mert amikor e képek készülnek, inkább ezek az emberek, ismerősök, rokonok járnak a fejemben, illetve, hogy magamnak legyen emlék a túl jól ismert környékről, s meglehet, hogy ez is okozza, hogy nem annyira mértani pontossággal szerkesztettek. Javaslataid által is jók e képek, és nem vitás, jobb is lehetne a kompozíció. Köszönöm az elemzést!