Kedves Márti, lehet, hogy ezt fogjuk csinálni, hogy én nem értem a te üzeneteidet, te meg az enyémet, de ezen lépjünk túl, mert ettől még figyelünk egymásra. Szóval: nagyon szép az alsó kép. Nagyon tetszik. Nagyon jó a felső kép. Nagyon tetszik. De fölvetődik az a kérdés, hogy miért kettő? Ha már kettő, miért nem három, mint egy triptichon? Azt nem értem, hogy a két kép azon kívül, hogy a technikája hasonló, hogyan szervül egymáshoz. Nyugodj meg, hogy ezek a képek önállóan is megállnak. És nagyon különböző üzenetük van. A fölső képen egy büszke, játékos nő üzen ide a figyelő fiúknak, akik hozzászólásokat írnak. Az alsó egy merengőbb, eltűnődőbb, még azt is mondhatnám, hogy Andrzej Wajda: Nyírfaliget című filmjének hangulatát is idézi, más tehát az üzenet. De mivel együtt jöttek, gondolkodom a történetiségen, hogy a büszkéből az elmélázóba változik a történet? Nem tudom. Általában egy hármas egység erőteljesebben közvetít egy sorozatot, mint a két kép. A másik, hogy én azt mondanám, hogy így most ezek ki is oltják egymást, mert nem egymásra épülnek, hanem két jó és fontos érzelmi állapotot tükröző kép harcol egymással. Mindkét helyzet fontos. Két kép, két disznó. (szőke)
értékelés:
Azért kettő, mert fényképezgettem magam ilyen szédülős helyzetben (konrétan forogtam körbe a fényképezőgéppel a saját tengelyem körül az erdei avarban, amit apósom egy darabig türelemmel figyelt, aztán belátta, hogy ez akármeddig eltarthat, úgyhogy element inkább gombát szedni) és persze ellenőriztem az eredményeket minden forgás után, és akkor egyszercsak megláttam a felső képet, és azt mondtam: Úristen, úgy nézek ki, mint Van Gogh a füllevágás után! Konkrétan erre a képre gondoltam: http://www.theartwolf.com/imagenestAW/va...
És akkor elbizonytalanodtam, hogy most ki-ki, és újra lefényképeztem magam, de akármennyi képet is csináltam, egyik sem hasonlított rám. Ez a makacs nemhasonlítás és tanácstalanság látszik a másodikon. Harmadik helyzet pedig nem volt, hát ezért csak kettő kép:)