Budapest ünnepi UV villamosa.

A riport egy nagyon izgalmas műfaj itt a fotográfián belül, az oldalon, mert hogy nem mozgó képeket készítünk el, hanem akár több képpárból, több képkapcsolódásból álló képsorral mondunk el egy történetet. Tulajdonképpen ez a mozgófilm elődje is lehetne. Ugyanakkor miközben a képek egymáshoz kapcsolódása is fontos, az is megszívlelendő, hogy ezeknek a képeknek is önállóan meg kell állniuk a lábukon és a kapcsolódási rendszerükkel egy plusz külön üzenetet kell létrehozni. Tehát az, hogy a mostani időszakhoz kapcsolódóan Budapesten ilyenfajta látványelemeket az ott élők felfedeznek, ez nagyon fontos dolog, nagyon jó megfigyelések vannak ebben a képsorban és a hat képből én úgy gondolom, hogy a kevesebb az sokkal több tudna lenni. Ha a legelső képet megnézzük és azt mondjuk esetleg, hogy talán 10 év múlva mit fog jelenteni, véleményem szerint a szociofotóban a felirat, a jelzés, amely ki tudja, hogy jó pár év múlva ez a villamos járat, ez a forma lesz-e még, nagyon fontos dokumentumüzenetként bír. Tehát nem csak látványelemként, hanem ahogy ma már nincs egy csomó közlekedési eszköz meg a 80-as évekből és az ahhoz kapcsolódó dalok, szövegek ma már csak bizonyos személyeknek, akik abban a korban éltek, dekódolható, itt az első kép ebben a képsorban fontosnak tekinthető. Ugyanezt gondolom a második képről, ahol viszont az alkotó szignója ezen az összetett látványon keresztül a tükröződésen keresztül egy kézzel, ujjakkal, de szinte csak sugallatként benne van egy összetett tükröződésben, tehát én ezt is fontosnak tartom. Az első képből pedig nagyon jól következtethet a néző, hogy mik ezek a ragyogások a kép alsó felében és ugyanilyen erősséget érzek a harmadik képnél is, bár lehet, hogy ott ez a visszapillantó tükör forma, amely, hát enyhén szólva nem egy képzőművészeti alkotás, ebből lehet, hogy egy picit lehetett volna nyesni, de a benne lévő tükröződés, ahogy az az emberi alak éppen a villamosról próbál leszállni, vagy fölszállni nagyon fontos életszerű helyzetet hoz létre. Az első három kép én úgy gondolom, hogy verhetetlen és ha az első három képet nem látnánk, akkor a többi képekre is önállóan azt mondhatnánk, hogy nagyon érdekes kiemelések Budapest 2009-es karácsonyi létezéséből. Azonban, ha az első három képet megtekintjük és sorozatba állítjuk, akkor számomra elmesélik ezt a történetet. Sűrítetten, egészségesen, jól is olvashatóan, és onnantól már nem építkezik tovább a 4-es az 5-ös a 6-os kép, miközben a 4-es az 5-ös a 6-os kép is nagyon jó. A sorozat pedig valószínűleg ahogyan most sorrendbe van állítva, nyilván mert kéri a nézőtől, hogy ebben a sorrendben olvassa, nézze a történetet, nem jut el egy következő konklúzióig. Tehát én szeretném megadni a két disznót az Eszternek a 20-as lecke riport kategóriájára, hogy erősítsem, hogy ebben a házi feladatban is nyugodtan lehet ismételni. És azért nem tudom megadni a három disznót, mert mondom, a sűrítés egy nagyon fontos eleme lenne ennek a házi feladatnak. (szőke)
értékelés: