Ezt a képet kifejezetten a 3. leckéhez készítettem. Érdekessége számomra, hogy úgy tűnik, mintha támaszkodnék a fának, pedig nem. Ha akartam volna sem sikerül így.

Kaptunk egy leiratot, de én enélkül is értékelem ezt a munkát. Legfőképp azért, mert a maga egyszerűségével és közvetlenségével állt ő ide elénk, ami nagyon is értékelendő. Még akkor is, ha a testbeszéd, amit a képen látunk, olyan üzeneteket is hordoz, ami kicsit a zárkózottságra, a belső bizonytalanságra, vagy netán arra a készenléti állapotra utal, amikor az ember egy új társaságba kerül, és már bejött az ajtón, körbenéz, és azt mondja, hogy meglátom, hogy leveszem-e a kabátomat, most egyelőre még megfigyelői státusban vagyok. Ez a képen is érzékelhető, részben a test mögött összefont kar miatt, részben a lábak keresztezése is ilyen helyzetet mutat. Ennek a sokkal határozottabb verziója az, amikor a kezet a mellünk előtt fonjuk karba. De hasonlatos az élmény itt is. Mindezek mellett én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom, nagyon jó időpontot is választott Judit, köszönöm ezt a képet. (hegyi)
értékelés: