Örülök annak, hogy Csaba megfogadta azt a tanácsot, hogy a portréhoz, főképp akkor, ha valamilyen helyzetet be akarok mutatni, akkor célszerű azt a fényképezőgépet elforgatni. Ez a fotó lehetne akár a zsánernek (33. lecke) is a megoldása, mert jól mutat egy helyzetet. Nagyon kedves és szerethető ez a dolog. Kicsit erőteljes ezeknek a satupadoknak a jelenléte, ami nem lenne baj akkor, ha még nyitottunk volna ezen a téren, és látnám, hogy igen, ez egy műhelyasztal. Azért, mert akkor értelmezhetővé válik, és nem ilyen furcsa, hogy belógnak oda ezek a hengerek, és nem tudom, hogy mit akarnak azok ott, miközben a dolog működik. Még valami, hogy amennyiben ez nem egy műhelyórán készül, vagy a műhelyóra van annyira laza, vagy a tanár úr annyira megengedő, hogy azt mondjuk, hogy tanár úr, hozza már közelebb azt a széket ide az asztalhoz, és a kezét rátetetjük erre a tekerőre, akkor nem kell neki ezt tekergetni, meg semmi mást csinálni, mint nyugtatni rajta a kezét, az egy szép gesztus lehetne. Ráadásul akkor kimozdítjuk őt ebből a sarokba szorított helyzetből is. Mert ahogy most ez megjelenik, nálam az esendőséget erősíti, ami nem baj, mert ez is elfogadható, és nagyon sok szeretet van ebben a képben, ugyanakkor ha már rajta vannak ezek a padok, és nem kikerülhetőek, akkor hozzuk őket helyzetbe. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés: