A csendélet készítésénél két problémával találkozunk. Az egyik az, hogy a kép nem elég bonyolult, a másik pedig az, hogy a kép nem elég egyszerű. Vagyis, megmarad a tanulmány szintjén. Az a helyzet, hogy elfogadható tanulmányt csinálni sem könnyű feladat ebben a műfajban. Hogy miért? Mert nincs érdekes esemény, nem elég a hirtelen felismerés képessége (ami a riporterek erénye), a dolgot ki kell találni, fel kell építeni és a legkisebb hiba is tönkreteszi. Vagyis, ez egy velejéig képzőművészeti műfaj. És ebben a festő sok előnnyel rendelkezik. A fotóst köti az objektív. Nem tudjuk egy kicsit itt megnövelni, ott meg lekicsinyíteni a tárgyakat. (Mármint, az exponálás után.) A gépi rögzítés kínosan nehézkes. Ha mestert és példaképet keresünk, a Látszótereseknek nem kell messzire menniük. Balla Demeter két képe az elég egyszerű és az elég bonyolult problematikáját is megoldja. Az egyszerűséget a Holdfénynél, a bonyolultságot a Csendélet esőben. Régóta ismerem ezeket a képeket, de még mindig katartikus hatással vannak rám. Itt megjegyezném, hogy nem vagyok egy hízelkedő alkat, ezt Zsolt igazolhatja. Azért írtam le ezen gondolataimat, mert nem vezet messzire, ha mindenki csak a saját képeivel törődik. Persze nem az a cél, hogy mindenkiből Balla Demeter legyen. De az lehetne, hogy közelebb kerüljünk a kiemelkedő művekhez, és talán az is, hogy magunkból kihozzuk azt ami adatott. Hogy legalább azt megkeressük, ami mi vagyunk.
Egy: mindenképp tedd fel, és ezt mindenkinek mondom, azért vagyunk itt. Simán lehet, hogy te mondjuk a tónussal érzel gondot, más meg másra mond valamit, tanulni bármiből lehet, és még az is lehet, hogy nem is erre, hanem más ötletre kapsz ihletet. Szóval igen.
A másik: Demeternek nincs műterme, sosem volt. Nem kell műterem. Lámpa se. Tudod mi kell? Ha nincs lámpa, elég lehet a napfény, meg egy tükör, alufólia, derítőlap, szóval bármi, ami visszaver fényt. Az a bizonyos pipacsos kép egy kerti asztalon készült, tákolt ákombákom lécekkel tartva a hátteret, percenként leborult a fele, vagy belefújt a szél, egy rajztáblán volt az egész és arra volt egy lepedő felrakva. Műterem, úri huncutság. :)