Egy nagy ugrással íme a tizenkettedik lecke. Úgyis itt a hideg, én meg megkaptam a leszúrást, hogy lusta vagyok:-) Most pont a verősfényes napsütésben úszó kép kell a hangulatunknak. Az enyémnek legalábbis... Egy kis emlék, 2008 tavaszáról, Taliándörögdön.
Örülök, hogy Noémi újra köztünk van, remélem, nem csak pillanatnyi fellángolás, hogy ezeket a tavaszi leckéket beküldte, előre szólok, hogy várjuk a képeit, főleg, hogy a táborban tett villámlátogatása a többiekben is nyomot hagyott, szóval hajrá Noémi! Ez a kép jó ötlet, szeretem, annyit mondanék, hogy ha már meghozunk egy döntést, hogy egy ennyire erősen torzító objektívet használunk, akkor nem biztos, hogy ennyire statikusra kell komponálni a képet, mert akkor minek ez az objektív? Ott van a két képszél, legurulhatna egy tehén, vagy egy Tamás, vagy egy traktor, ami rendelkezésre áll, szóval ezt a teret nem elég az objektívvel megbolondítani, hanem ezt akkor következetesen tovább kell vinni, és ha már bolondozás, akkor legyen valóban az. (hegyi)
értékelés:
Ez a jobb.