Az alkotó úgynevezett keretes művet hozott létre, csikkel kezdünk és csikkel végzünk, közte állatokat látunk. Azt kell mondjuk, hogy amilyen erős a középső rész, főleg a mezőn szaladgáló szarvasok, úgy a film eleje és vége ehhez képest sokkal bátortalanabb, sokkal kevésbé reveláció erejű. Ha a felvetés a kosz, a szemét és az ember beavatkozása a természetbe, párhuzamban a természeti képekkel, akkor míg a mérleg egyik serpenyőjébe erős képi utalások kerülnek, a másik serpenyű könnyebb, ráadásul az eldobott csikk egyszerűsítése ellentmondásban van formailag is az organikus helyzet bemutatásával. Az alkotótól tudjuk, hogy ez a két helyzet egymástól néhány méterre zajlik, de ez a filmből nem derül ki, mert a kamera mozgás nélkül egy vágással vált át, így nincs összekötve a két történet. A környezet szennyezését ennél jóval mellbevágóbban lehetne megmutatni. A középső rész bátrabb vágást igényelne, mert picit hosszú. (szőke) értékelés: