Az a helyzet, hogy azt hiszem, itt jelen voltam, ez egy eléggé szürreális helyzet volt. Az időjárás miatt is, mert az is egy kicsit ilyen határeset volt, meg nem mondom, hogy száz százalékig fel voltam készülve, meg valószínű én is túl stresszeltem ezt az egészet, de egy jó helyzet alakult ki, és maga a megfigyelés rendben lévő volt, hogy a beszipogott virágpor, és egyéb szennyeződés mindenkinél megtette a hatását. Ez egy kedves, humoros sorozat. Szerintem nem bántó, én úgy érzem, hogy ezt mindenki jól tudja értelmezni. Ez ennyi, és emlék. Megvan, köszönöm. Az a bajom, hogy benne voltam, és ezért érzelmileg kötődöm a dologhoz, ugyanakkor az kérdés, hogy egy kívülállónak mennyire meséli el a történetet. Mert van egy felvezetésünk néhány szereplővel, akik láthatóan részben beszélgetnek, valamilyen interakcióban vannak egymással, majd egyszer csak mindenki elkezdi fújni az orrát, tehát, én nem tudom, valahogy nekem ez az egész kicsit ebben a tekintetben billeg. Abban, hogy tovább tud-e ez lépni annál, mint sem, hogy egy emlékfotó annak a társaságnak, aki jelen volt. Kicsit bánatosan azt mondom most, hogy ez még nem, ennél még egy kicsit kell tudni jobban elvonatkoztatni, és képileg jobban magyarázni, és itt nem a szájbarágást mondom, hanem, hogy ne döccenjenek ezek az ívek. Tehát, hogy van egy felvezetésünk, utána természetesen adódjon az, hogy mi is történt. Ezt tudom hozzátenni, nekem ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés: