Téli találkozások
Téli találkozások
Téli találkozások

Barának már volt egy ilyen kép hármasa, amikor formai játékokkal mesélt el egy történetet és mutatott nekünk nagyon is izgalmas tereket. Az őszidőben készült és azt én nagyon köszönöm, hogy még hogyha ez Bara ebédlőjéből való kitekintés is, akkor is egy nagyon fontos dolog, hogy az ember ilyen megfigyeléseket tesz a saját környezetében. Nagyon is jó és köszönöm azt a fajta struktúraváltást, amit a hó jelenléte egy képnél okoz. Ezt a struktúraváltást ez a képsor nagyon is jól hozza, az még ennek a képsornak az ereje, hogy nem csak annak a másik képsornak a viszonylatában, hanem önállóan is megállja a helyét. Hogyha megfigyeljük, az első kép egy nagyon finom játék. Tehát azt mondom, hogy ez szinte nekem Gross Arnoldot juttatja eszembe azzal a kis finomsággal, ami ott, abban a bokor ágacskával megjelenik a kis lépcsőkorláttal, tehát ez egy nagyon, nagyon finoman rajzolt munka, nagyon letisztult, nagyon egyszerű és nagyon jó kompozíció. A második kép dinamikus, erős, határozott üzenet ezekkel az ívekkel és egyenesekkel egy nagyon jó meglátás. És aztán van egy harmadik kép, ami nagyon is izgalmassá teszi, mert hogy pontosan az a jó ebben a képsorban, hogy nem mechanikusan ismétli az ősszel fölvett képeket, az is érdekes lehetne, de Bara továbblép, és azt mondja, hogy most egy másik feladványt adok, olyan, minthogyha egy kvíz kérdés lenne és most egy másik kérdés tevődik föl. Tehát a harmadik kép teljesen más irányt mutat, mint az előző képsoroknál felfedezhető képek, úgyhogy itt pontosan az ami az izgalmas, hogy ez a nagy fa mintha hirtelen idenőtt volna. Hogyha jól megfigyeljük akkor ez tulajdonképpen ugyanaz a – hát ez nem tudom mi ez, egy kocsibejáró lehet, vagy valamilyen híd alatti átjáró, fene se tudja – de ugyanazt a helyzetet mutatja, ugyanazokat a kis hópamacsokat látjuk itt a lejárón és mennyire más a két kép attól, hogy az egyiken rajta van ez a fa, egy olyan pozíciót keresett a Bara és a másiknál csak azzal, hogy odébb mozdult, egy teljesen más ritmust tud létrehozni. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ezen a két képen lehet azt megfigyelni a legjobban, hogy mekkora változást tud az okozni, hogyha mondjuk három métert odébb lépünk a kamerával és egy más képkivágást, vagy egy más objektívet csavarunk a gép elé. Úgyhogy én ezt nagyon köszönöm, három csillag és várom Barától a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

A teli verzio szerintem is utosebb (meg akkor is, ha az emberi jelenletnek itt csak az emleke lelheto fel), de en a kozepso tetejebol nyestem volna cseppet, hogy a fa a jobb (kozepso-)felsoben mar ne latszon.

Köszi mindenkinek:) remélem is hogy megérte ...most ezekért cserébe kicsit lebetegedtem...kellett nekem a hóban menetelni közel 5 órát...:P

Bara! Ez a téli verzió nekem erősebb, jobban tetsző sorozat. A hó valahogy jobban kiemeli az íveket, vonalakat. Szeretem. Gratula!

Bara! Ez nekem nagyon tetszik. A sorozat első része is, de ez valahogy mégkülönlegesebb. A lépcső a korláttal, a lábnyomok a hóban, és a fa ágainak az ívei találkozása az épített, mesterséges kanyargókkal. Száz csillag! ***

Látom van még lehetőség a témádban és tetszenek is a három képek!
Annyit jegyeznék meg az elsőnél, hogy (én :) a havas-lépcsős-korlátos résszel közelebbről is foglalkoznék...

Új hozzászólás