Telihold a decsi nyugdíjasházban.

Az izgalmas ezen a képen, hogy úgy hoz egy hangulatot, ami a csendre, a magányra, sokmindenre rímelhet, hogy mindezt a világítás teszi jól értelmezhetővé. Ha megfigyeljük a képet, akkor egyrészt látunk egy fő fényt, amit a hold felhők mögé burkolózó fénye ad, és ez tükröződik az alumínium asztalon, másrészt, ahhoz, hogy a kép meseisége is működhessen, látunk a képen egy sárgásabb fényt, amit az utcalámpák adnak. Így az előtér és háttér viszonya egy folyamatos, dinamikus mozgásban van tartva. Miközben nyugalom van, és csend, eközött a két hangulat között ingadozik az ember. Ez az, ami nem hagy minket nyugodni, és nem hagy minket békésen szemlélődni. Érdekes próba lenne, hogy mi van akkor, ha csak ez a kékes holdfény, és ennek a tükröződése látszana a képen. Ez talán egyszerűbb üzenet lenne. Én kifejezetten örülök annak, hogy itt nem csak sziluettek vannak, hanem konkrét formák is megjelennek a tűzfallal, a kis utcával, az utcalámpákkal, a fenyővel. Ez az egész olyan hatást kelt, mintha lenne egy színpadrész, ahol ez a történet elindul, és lenne egy páholy, ahonnan mi ezt nézzük. Nagyon tetszik, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: