Én a kategóriát nemigazán érzem itt most adekvátnak, hogy ez a házikedvencre küldjük be, arról már többször beszéltünk, hogy ez a kategória félig-meddig kényszerkategória, mert a barátom leckére annyi háziállatot küldtetek be, amit mi egy téves értelmezésnek vettünk, illetve egy nagyon primér megközelítésnek, és ezért hoztuk létre ezt a kategóriát. De ha már létezik a kategória akkor ez egy elég jól körbehatárolható helyzet, és én ezt a képet jóval meseibbnek, ill. tágabban értelmezhetőnek gondolom, mint a házi kedvencet. Tehát ha azt mondom, hogy ez a kép akár a gyermekkorban, akár a vasárnap hajnalban is elképzelhető lenne, de mivel Vera ezt a házi kedvencbe küldte, én nem fogom átpakolni. Az értelmezésnél ez a fajta kapcsolat, ami az állat és a gazdája között létrejön, és ami kell ahhoz, hogy ez a lecke létrejöjjön, ezen a képen ez ennyire erősen nem érzékelhető. Ugyanakkor egy jó és számomra kedves megoldás az, hogy ebben az esti-éjszakai környezetben kezd el Vera dolgozni. Valamelyik képénél már beszéltünk arról, hogy mi az élességállítás problémája, úgyhogy én ebbe nem is akarnék belekötni; nyilván ha a Verának majd lesz olyan technikája, ami képes neki segíteni ebben a kérdésben, akkor ez a probléma megoldódik; meg nyilván itt hosszabb expozíciót is alkalmazott, ami bemozgatja a tárgyakat. A kép egy ferde horizontot mutat, és a főszereplő, ez a kacsa a képen a kamera felé halad, ha jól látom a lábacskáját, valamilyen kommunikáció lehet a kacsa és az alkotó között, de pontosan ezt a kommunikációt teszi semmissé, hogy a Vera hozott egy döntést, és a kacsa fejéből egy elég jelentős mennyiséget levágott. Tehát ebből a helyzetből a személyes kontaktus kikerült. Mégis, van egy érdekes, álomszerű helyzet, történet, és ez nem egyértelműen vidám vagy pozitív, gondolom mással is előfordult már, hogy a valóságban megszokott más méretű vagy elhelyezkedésű szerkezetek vagy tárgyak vagy emberek az álomban teljesen más funkciót, méretet vagy irányultságot kaptak, és itt is ez történik, ez a fajta transzpozíciót, és én ezt egy jó meglátásnak tartom. Egy picit rendezetlen a kép, az oldalhatárai, van egy esetlegesség ebben a történetben, úgy is mondhatnám, hogy ez egy akciófotó, tehát jön egy impulzus, és ezt rögtön visszavetítjük és exponálunk, és ez az impulzus megtörtént ott éjjel, a kertben, és ott, akkor rögzítésre került – nincs ezzel semmi baj, ez egy abszolút elfogadható és vállalható irány, más hibahatárral, vagy másfajta koncentrációval dolgozik ez a módszer, mint amikor előre eldöntjük és megkomponáljuk, hogy mit szeretnénk látni a képen. Lehet, hogy ez a szabadságkeresésről is szól ez a fajta módszer, és már mondtam a Verának, hogy azt szeretném, ha ezekbe a történetekbe nemcsak bele-belekapna, hanem egy picit el is mélyülne bennük. (hegyi)
értékelés: