Tiszai pu

A fekete-fehér kép, a Tiszai pályaudvar általában a pályaudvarokhoz, a magyarországi pályaudvarokhoz kapcsolódó asszociációs rend, megélt anyag, elsősorban a 70-80-as évekre vonatkozóan mindig a várakozáshoz kapcsolódik, arról szól, az elmenetelről, akár Cseh Tamás vagy Bereményi Géza történeteit nézzük, és mindig valami furcsa a hontalanságról is szól, ami ennél az épített környezet képnél hozzájárul ez a nagyon is furcsa, zsaluzott vasbeton, huzatos, törött üvegtáblás, ez a furcsa retróhangulat. A pályaudvarok nagyon kevésszer és rövid ideig szólnak a megérkezésről, az örömteli eltöltött időről, inkább a várakozásról, a félelemmel teli továbblépésről, ez a formavilágból is adódik, a sínek alatti átjárók vagy az itt is látható lépcsősorokból, Ennek a képnek az az érdekessége, hogy mindez a megszokott értelmezés jelentkezik, nem színes, hanem fekete-fehér, tehát egy dramatikus üzenet, mégis az alkotónak egy nagyon érdekes játékot, egy üzenetátfordítást sikerül létrehoznia a kép felső szakaszában, ahol a nap a lépcsők mélyére besüt, egy fehér folttal abba a formába egy karakter, ami akár lehetne egy buddhista templom tornya vagy egy sapka is, süvegforma, egy szimmetrikus forma belehelyeződik. És ez a hullámzó tónusok, a lépcsők felfelé szűkülése igazából akár egy kínai kolostorra vagy buddhista formára utalna. Nem erőltetem ezt a filozófiát, csak az árnyjátékkal, a beállítással, a szemmagasság elhelyezésével, a fekete-fehér kép mégiscsak létrehoz valami harmóniát, valami olyan életörömöt, amire nem konkrét tárggyal, hanem az árnyékok-fények összekapcsolásával utal, és a pályaudvarok általános hangulatától eltérően egy egészen másfajta áttételt hoz létre, ami az alkotóból is árad, tehát nagyon jól oldja meg az épített környezet leckét, mivel a Tiszai pu címmel még jobban egyszerűsíti, profanizálja az üzenetrendszert, hogy itt nem egy mesei történetet fogunk látni, ennek az ellenetétpárjából mégis nagyon jól lavíroz, és egy egészen más oldalt is kapunk ebből a világból. Az alkotói személyiség itt teljesen át tud formálni még megszokott üzenetrendszereket is. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

34
Értékelem!

nahát, meg vagyok hatódva:o
a kompozícióról pedig írtam, hogy direkt nem változtattam rajta, az eredeti, rosszúl komponált fotóval akartam foglalkozni, de alkalomadtán persze javítani fogom.

26
Értékelem!

:) az már falon van - mellesleg a kézimunkád szép és jó, a fotosoppot visszavontuk, de a kompozíciós nyavajákat tartjuk. :D

32
Értékelem!

nagyon örülök ennek az elemzésnek, találó sokmindent elmondtatok róla amit én is így érzek és még olyasmit is amire nem is gondoltam, hogy benne van, de így, hogy mondjátok látom, tetszik. néha olyan találóan elemeztek:) néha meg... mi van a foósoppos barátom leckémmel ami fölött négy napig görnyedtem egy hígítószagú műhelyben?

39
Értékelem!

Baromi jó! Először olyan, mintha vízben állna a lépcső alja, amin tükröződik a lépcső feletti épület tornya... Persze egy idő után "bekapcsol az agy" ;-) és helyreteszi a dolgokat, de akkor is nagyon tetszik!
A Stalker című film jutott eszembe róla, abban van olyan, hogy folyik a víz a "szobában" stb..
A Stalker most nagyon bennem van (megint), mivel pár napja jártam egy helyen, és amit láttam, arról azonnal az jutott eszembe, amit most töltöttem fel "A Zóna határában..." címmel.

Új hozzászólás