...nem vagyok méltó...
Szeretem ezt a képet, pontosan azért, mert hasonló érzés, mint a zenében a csend, aminek a szerepével nagyon sokat nem szoktunk foglalkozni, és mégis egyes szólamokat, történeteket elválasztó szerepe van, és ritmizál. Ennél a képnél is pontosan ez, ami izgalmas: hogy a falról levett képek nyomai, a két arany bondell keret, amiből Tamás csak annyit mutat, ami a keret, és ettől ez csak egy jelzésérték, és továbbgondolhatjuk a történetet, hogy ott van anya és apa, vagy ott van a két ecseri piacon vásárolt csedélet, és a képnek az alján főképp üres üvegekből és egy csokor virágból összeállított kompozíciót látunk, ami szintén nagyon izgalmas. A kettő között pontosan a levett képkeretek azok, amiknek a drámája, vagy a gondolatisága fölerősödik. Önmagában, akár hogy ha lehagyjuk a kép fölső részén lévő képkeretmaradványokat, akár, hogy ha ezt az üvegkompozíciót hagynánk el, az üres képkeretek kevésbé lennének beszédesek. Ami számomra egy picit kérdés itt a lenti üveg-kompozícióval, az az, hogy ott szerepelnek olyan tárgyak is, amiket én biztos, hogy nem tettem volna oda. Egyik legfontosabb a fényképezőgép. Ez már egy picit túlerősítése az üzenetnek. A másik pedig, hogy ott van egy ilyen zöld színű kerámia cukortartó, lehet, hogy én azt is elhagytam volna, lehet, hogy a befőttes üveget lehagytam volna, és a fadobozban sem vagyok biztos, hogy ott hagytam volna. Megmondom miért: azért, mert ezek azok a tárgyak, amik olyanok mint a kakukktojás egy rejtvényben, hogy kilógnak ebből a formai rendből. Az óra tökéletesen elég lenne. Sőt azt mondom, hogy ha ezeket a tárgyakat kivesszük, akkor a két képkeret, a virágcsokor, és ez az egész üveg-halom tulajdonképpen élni hagyná magát az órát is. Így most ebben a formájában pontosan ez a néhány tárgy, amiket én lehagytam volna, az ami elviszi a figyelmet és ettől kevesebb jut erre az órára. Pedig az az óra nagyon fontos szereplő. Ami pedig a leckét illeti, én azért örülök ennek a képnek, hogy az utalás Balla munkásságára abszolút ott van, és mégis egy olyan ízű, egy olyan szellemiségű képet kapunk, ami nem Ballát akarja utánozni, nem Balla stílusában akar valamit megismételni, hanem egy saját, jól átgondolt kompozícióban mutat tulajdonképpen egy gesztust, és én ezt nagyon köszönöm. Demeternek is megmutattam a képet, és neki is abszolút tetszett a kép, és örült, hogy egy ilyen munka érkezett ide. Úgyhogy az ő nevében is köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Kedves Ági! Ez nem egy "csinos" kép, hogy valakinek mégis tetszik, ez számomra nagy öröm. Nekem ez egy fontos kép, amin többféle hiány is megjelenik, többek között, az üvegek tartalma. Nem annyira őszinte kép, mint Balla Demeter: Életem című képe, (ha jól emlékszem a címre), de talán valamit visszaad az akkori életemből.