Zsolt, kipróbáltam fekete háttérrel is és azt se mondom, hogy úgy nem jó. Köszönöm!
Tamás, nekem ez így jó, ahogy van. Sokat gondolkodtam rajta, nem volt könnyű elfogadnom, de végül arra jutottam, hogy érvényes és valós az a formanyelv, amit kipróbáltál itt, akkor is, ha mindez a számítógépen szerveződik egybe és nem a valóságban, hiszen nem indulhatunk ki mindig a kályhától, igenis van létjogosultsága ennek a megoldásnak is, még akkor is, ha én magam nem élek ezekkel az eszközökkel, de az eredmény belátom, működik és eléri a hatását. Jó a térjáték, és bár kíváncsi lennék, mi történik, ha nincs mankó a fehér háttérrel, meghagyjuk feketében az egészet, de mondom, így is működik, határozott. (hegyi)
értékelés:
Nagyon tetszik, mert megvan az eredeti összhatása, felismerhető, de benne van a kifordítás is és mind a kettő erős, a valóság és az átlépése is.
Bocsánat, tényleg slendriánul fogalmaztam, Nyözönek igaza van (köszi!), papírképekre gondoltam. És nem azért, mert bármilyen problémám lenne azzal amit látok, hanem mert éppen hogy inspirál! :)
Gondolom István arra gondolt, hogy papírképek valós térben törénő egymásra cuccolásából állna a montázs, tehát úm. nem az egyes expók igazságát kérdőjelezte meg, csak elképzelte mennyiben lenne más ha nem digitálisan montázsolódott volna, hanem valós térben...
De tényleg jó lett, ez a ládikó önmagában érdekes lenne, de ezzel a kollázs-szerű megoldással olyan sarkaiból kifordított tér lesz belőle, mintha a népmesei köcsögfoltozós feladathoz lett volna kifordítva a cserépedény. :)
Csak azért gondoltam, mert a belső töredezettség épp elég nyugtalanságot ad, ha ez a fekete és fehér élekkel-ékekkel is megvan, talán sok. Nem tudom, csak egy érzet.