Tőlem neked
...eme virágcsokor

Baránál ez mindenképpen egy nagy öröm, és előrelépés, hogy elkezd egy személyes helyzettel foglalkozni, hogy ez az ő keze vagy másé, mindegy, a gesztus nagyon fontos és megvan benne az az öröm, hogy tavasz van és le tudunk szedni néhány virágot és érintkezésbe tudunk lépni a növénykékkel. Van ebben egy szentimentális vonal is, amikor a kisgyerek a szülőnek, vagy a kedves a szerelmének szed egy csokrot, a cím is erre erősít rá, mindaközben a szorított kéz, a szinte ökölben tartott virágok ennek ellentmondani látszanak, akarom is, hogy megkapd, de nem adom könnyen, tiéd is a virág, hisz neked szedtem, de az utolsó pillanatban mintha meggondolnám magam. A technikával annyi probléma van, hogy picit fáradtak a színek, ami abból is adódik, hogy nem egy verőfényes helyzetben történt az exponálás, ami nem baj, viszont ezek a kevéssé napos helyzetek könnyen teszik lapossá a képet, mert nincs kellő kontraszt és színdinamika. Az előny, hogy így a fehérben megvannak a tónusok, de a csúcsfények és a mélyebb feketék hiányoznak, mintha így egy szürke hályog lenne a képen. Jó ez az aszimmetrikus elhelyezése a virágoknak, ez nem egy oldott helyzetben van megmutatva, ettől dinamikus lesz a kép, TŐLEM, NEKED! És ez hozza vissza a szentimentalizmusból a képet. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Érdekes ez a kép. Egy konvencionális életképet örökítettél meg, varázsoltad képpé. A lányaim még kamasz korukban is gyűjtötték így csokorba a virágokat. Viszont mégsem lett a számomra konvencionális ez a hétköznapi téma, talán azért, mert a kislány keze is szimbolikus. Ha az emberi életet hasonlítjuk az évszakokhoz, akkor az a kis kéz is a tavaszt szimbolizálja. Szép, érzékeny kép.

Inkább "megszagolom"-érzésem van, mint "átadom" vagy "átadod". És azok a szép tavaszi fények, azok hol vannak?

Keresek neki vázát.Köszönöm!

El sem akarja ereszteni, hiába a cím. :-)

Jól megfogtad a tavaszt, mint leckét...:)

Új hozzászólás