Az így volt a "mint egy baráti vacsorán elhangzó bájos anekdota" mondatra volt válasz. A derítés evidens, de nem fontos. A kép egyben értelmezendő. És egyben benne van mindaz, amit Gergő elmond, ettől az ez a portré, ami. Nem kell tudni, hogy Féner Tamás az alany, ez is csak olyan plusz infó, ami színesíthet, de a portré ha működik, enélkül is működik.
mint portré, azért eléggé széles spektrumon mozoghat az értelmezési tartomány - a mit-sem-tudó befogadni szándékozó számára, számomra. nekem Istvánnal ellentétben nem feltétlenül a derítési trükk-verzió volt az a jelentés, ami elsőként állt a tornasorban. persze lehet, h ez az én handikeppem: szerintem egy portré a portréalanyról szól, őt mutatja be. ha a tál mint derítőeszköz van jelen, akkor az inkább werkfotó. szerintemszerintemszerintem. mert én nem tudom, ki a Tomi, csak azt látom, hogy huncut szemekkel tartja ezt az üres tálat, ergo vagy volt valami ezen a tálon nemrég, s a Tomi most épp "tele-por-tál" :D ; vagy ez valami fura ingyenkonyha, ahol alap a meisseni porcelán, s az első csésze gőzölgő cucc perisztaltikus lefele haladtatása közben van esély egy újabb adag életerő beszerzésére, amennyiben sikerül Csizmás Kandúr szívlágyító(ld. animált verzió) arckifejezését magára öltenie az embernek. szóval mint kép lehet aranyos, csak szerintem a kategória nincs rendben.
:) Gergely, valahol eltévedtél, tornasorról nem írtam :)
De fontos észrevétel volt számomra, itteni nebulónak az a derítés is mivel azt látom, hogyan lesz szerves része a tárgy az alanynak,és mindez hogy áll össze egy állítmánnyá... képi nyelven... vagymiaszösz :)) De a lényeg az anekdota és ez az emberi pillanat marad. És nem tudom már egy ideje, hogy ki kell-e fogalmazni a képből - most az üres, morzsás tányérról azt az anekdotát - amire én gondolok. Mindenesetre annyit, hogy nekem a bájossága a látható előadásmódban rejlik, nem a mondandóban - a stílus pedig ha nem is feltétlen maga az ember, de jó irányzéknak tűnik...