Totemoszlop
Munkámból kifolyólag gyakran járok lerobbant, lebontásra váró, vagy akár összeomlott épületekben, azok közelében. Mindig, kivétel nélkül megérint, ahogyan ezek a hajdan büszke épületek megadják magukat az idő vasfogának. Ez a vasúti talpfa annyira szinte küzd az elmúlása ellen, annyira áll még, holottt ő aztán sosem állt életében, hogy egyszerűen muszáj volt lefényképezni. Ő mintha új életet talált volna magának, ezt a furcsa totemoszlop-szerepet ott, a romok között.

Két meghatározó formát látunk, egy hidroglóbuszt, és egy valamiféle talán útjelző betonoszlopot, nem tudom mi lehetett a szerepe valójában, de ez talán nem is fontos. A kompozíció is nagyon érdekes, hogy van egy átlós tömegünk az egyik irányban, de ez az átló megjelenik a háttér zöld tömegében a másik irányban is, és a tömegjáték is nagyon érdekes, mert ez a ferde oszlop is képvisel egy tömegértéket, és ezt visszahúzza ez a hidroglóbusz. Egy problémám van, ha ennek a hidroglóbusznak ha meghosszabbítjuk a nyakánál a fák mögül is kisejlő tengelyét, akkor az nem függőleges. Márpedig akkor lenne igazán helyén ennek a felkiáltójelnek a pontja, ha függőlegesben tudtuk volna tartani. Akkor is megmarad ez a dőlés, vagy ha a kamerát hátrafelé döntjük, nem oldalra, akkor is visszább dől ez a hidroglóbusz, tehát ezzel többféle játékot lehetett volna csinálni. De ettől még nagyon jónak tartom ezt a képi ötletet, és nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik, tehát az épített környezetre, mint leckére, ez egy nagyon könnyed utalás, tehát a két disznót azért megadnám. A könnyedségről mondanék még egy mondatot, mert ez nem mindenki számára érthető. Ha Renoir képeit megnézzük (az Estiklopédián is megnézhetitek az impresszionista stílussal kapcsolatban), akkor nagyon sokszor találkozhatunk könnyed technikával. És ezek a könnyed technikák, mint egy akvarell vagy egy porpasztell módszer csak akkor jöhetett létre jó alkotás, ha azok a festőművészek tökéletes technikai vagy tárgyi tudással rendelkeztek. Ugyanis például az akvarell az pár, akár tíz perc alatt elkészíthető kép, azért, mert maga a technika olyan, hogy a víz és az englipapír miatt ami nagyon gyorsan felszívódik, tehát ezzel csak gyorsan lehet dolgozni. Jó ritmusú, arányos, jól elkészített képet pedig gyorsan elkészíteni akkor tudsz, ha mögötte rengeteg apró megfigyelés van, rengeteg szakmai tudás. Tehát a könnyed dolgok mögött mindig hosszú évek megfigyelései állnak. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Gondolatkísérletek a jó sci-fik.

A Gyűrűk Ura meg nem sci-fi. :-)

A scifi nem Asimovtól Toolkienig tart.
Swift, Orwell, Huxley, Szathmáry, Clarke, Bradbury, Dick, Bogáti, Zsoldos, Dévényi és még ezer szín van a palettán. A jó scifiben a sci egy eszköz, hogy a valóságostól különböző feltételek között egy-egy jelenséget kvázi laboratóriumi körülmények között tudjon megvizsgálni, körüljárni. Mint egy csendéletben. Végy egy átlagos Swift korabeli tengerészt és nézegesd otthon, vagy a fedélzeten. Ez egy életkép. Ragadd ki a környezetéből és tedd speciális megvilágításba, óriások, törpék, nyihahák, hinek vagy behinek közé és a vizsgálni kívánt jelenség szikrázva tűnik elő, mint a vázán átütő fény.
Na ezt tudja a scifi. Egyebek közt.

Jesszus. Én meg se merek szólalni, hogy nekem az Alapítvány dög unalom volt, a Gyűrű kúra meg maga a rémmese, komolyan emberkínzás volt a moziban az első rész, ráadásul úgy ültem be, hogy nem tudtam, hogy nem a teljes filmet fogom látni, úgy felbosszantottam magam, hogy csak.

Nyolc folyóméter sci-fim van itthon, szóval nyugodtan jöhetnek a sci-fi képzettársítások. Zsoldos Péter első legjobb kedvenc a magyarok közt.

Nem is úgy értettem, hogy nem működik, csak az értelmetlensége okozta a totemoszlopos asszociációt, legalábbis részben. Meg a tudatalattit is...

Igen, ismerem, abszolút sci-fi kedvelő vagyok. A képek legtöbbjére meg is jelenik a megfelelő tematikus asszoc, csak nem írom le, mert keveseknek mondana bármit is. :-)

De mivel előtérben van az a súlyos oszlop, nagyon is működőképes a képen. Azért mert értelmetlen (=nincs értelme) valaminek, azért az még létezhet, sőt irányíthat is

Off:
(Zsoldos Péter a Sci-Fi irodalom elgondolkodtató része, ahogy Bradbury a SF költészete ha ismered a szerző Marsbéli Krónikáit, tudod mire gondolok)

Igen, e totemoszlop név innen jött; a tudatalatti, ősi, értelmetlen, mert olyan régi, hogy nem tudja senki, mára mit jelent... a glóbusz pedig az ellenpont [erről még Zsoldos Péter Ellenpontja jutott eszembe, de megint kikapok majd a sci-fis asszociációim miatt. :-)].

jó hogy írod hogy milyen volt a környezete, mert én csak a képet látom, itt rom egy darab se, inkább a cím az, ami asszociációkat indít. A civilizációra utaló hidroglóbusz, és egy történelem előtti, de ma is létező tárgy érthetetlen jelekkel az oldalán. Mintha a külső világ és a belső világ jelenne meg, a tudat és a súlyos tudatalattit a képen.
Igen, csatlakoznék az előttem szólóhoz, irigylésre méltóan kevés eszközzel és egyszerűséggel dolgozik az alkotó.
(persze ehhez el kell egy kicsit mélyülni, mert elsőre nekem se jött ez le ;) )

Itt van javítva: http://href.hu/x/5q09 de szerintem lényegileg ez nem változtat a képen. Továbbra is fontosnak tartom, amit le is írtam, hogy ez egy vasúti talpfa volt, ami a rombolás hatására - ami az épületeket ledöntötte - kvázi új életre kelt, új szerepet kapott. Nekem ez a kép lényege, üzenete, nem a formai jegyek.

Új hozzászólás