A tudatalatti aljas támadása

A tudatalatti aljas támadása

Az ember jó szándékkal, és nem kis ráfordítással, gyakorolja a csendélet leckét. És ez lesz belőle!
Igen, örülök annak, hogy Tamás elkezdett foglalkozni a csendélettel, mert lám-lám, a megfigyelésekben erősödik a kérdés, hogy hol van a határ, hogy hol romlik el, valami hol megy át giccsbe. Attól giccs, mert ez a szobor az? Vagy attól giccs, mert a színe olyan? Vagy a mesterséges öregítettsége ennek a tárgynak? Vagy attól giccs, hogy ebben a püspöklilában van tartva a háttér? Vagy ettől a bogyós terméstől lesz az, a formától? Hol a határ? Szóval érdekes a kérdés amit fölvetsz, és tényleg átesett a giccs határán, jó a megfigyelés. Mindezzel együtt érvényes lesz a kép is, és nem egy primér giccsfotót kapunk, hogy lefényképezem a kerti törpét, hanem a giccsnek a filozófiai problematikájával dolgozol, azzal, hogy itt kétféle tónust is mutatsz. Olyan, mintha egy sztereó képet néznénk, közben pedig maga a benned fölmerülő kérdés van itt manifesztálva ezzel a képpel. Tehát maga az irány abszolút tetszik, és tetszik a megoldás is. Megvan a három csillag a Giccs leckére, játsszunk még tovább, látom, hogy érdemes neked ezzel a csendélettel molyolni, úgyhogy hajrá, bíztatlak. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

24
Értékelem!

Köszönöm az elemzést. A tárgy, múzeumi másolat, vagyis primer módon semmikép sem giccs. A környezettől vált azzá. Sokkal szikárabb megközelítést kíván. Igen tanulságos munka ez.

Új hozzászólás